Magyarország 2011 (2011)

A kulturális területeket, így a filmszakmát is érintő gazdasági megszorítások elleni tiltakozás jegyében gyűlt össze 11 magyar filmes, hogy mintegy első felindulásból és saját zsebből reflektáljon arra, mit jelent számukra Magyarország, 2011-ben. Az összkép vegyes, de szinte egyöntetűen lehangoló, elsősorban jelenlegi közállapotainkra nézve.

Tarr Béla azt izente…

…hogy barátaim, tiltakozzunk. A tiltakozás az Orbán-kormány kulturális területeket, így a filmszakmát is érintő gazdasági megszorításai (tudom, persze: reformjai) ellen szólna, mintegy gesztusként, felkiáltójelként, avagy segélykiáltásként. A felhívás lényegi része az volt, hogy az elkészítendő rövidfilmhez semmilyen állami támogatást nem lehet igénybe venni (amire amúgy sincs lehetőség), és a film valamilyen módon a 2011. évi, magyarországi közállapotokra reagáljon. 11 magyar rendező készített el így, saját pénzből és erőforrásokból 11 különböző filmet, melyek 11 apró kis történetet, gondolatot, vagy akár csupán hangulatot próbáltak megragadni – az összkép ennek megfelelően messze nem lett egységes. Tulajdonképpen az összefoglaló címen (Magyarország 2011) kívül egyáltalán semmi nincs, ami összefogja őket, az egy csapatba tartozás demonstratív érzésén, és a közös felháborodás hangján kívül, viszont ahhoz kétség sem fér, hogy így együtt tűpontos (persze, messze nem teljes) képet adnak arról, valójában milyen ma szeretett hazánk, Magyarország.

Jeles András

Jeles Hajas Tibor és a hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének legendás Balázs Béla Stúdiós filmjeit idézi meg. Különféle életkorba, rasszba, kultúrkörbe tartozó „beszélő fejek”, melyek a híres descartes-i kijelentés, a „gondolkodom, tehát vagyok” kiejtésével, kimondásával, megrágásával és átgondolásával próbálkoznak. A kis szkeccs üzenete az lehet, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkozunk – akár ugyanarról.

Kocsis Ágnes

A tőle elvárható témában alkotott: egy viszonylag fiatal hajléktalan nőnek egy napját követi végig, a szokott szenvtelenséggel, és a valóságban megbúvó abszurditás megmutatásának igényével. A történet elemei, figurái a képzelet szüleményei, de amit bemutatnak, az tényleg a mai magyar valóság, legalábbis annak egyik szégyenletes szelete.

Török Ferenc

Feri visszatért a Moszkva térre, ami már Széll Kálmán tér. Pompásan elkapott arcokkal, pillanatokkal, banális élethelyzetekkel teszi markáns idézőjelek közé Orbán Viktor ismert beszédét, melyben, ahogy mondta: „senkit nem hagyunk az út szélén”. Pedig…

Szabó Simon

Szabó (a Moszkva tér hajdani „sztárja”) komplett, sztorival és szereplőkkel rendelkező kisfilmmel rukkolt elő: igen ütős, mondhatni provokatív nyitóképek után egy munkanélküli, nyelveket nem beszélő, ám igen rátarti fiú vicces álláskereső interjújára kukkantunk be. A film slusszpoénja még a nyitásnál is nagyobbat üt, amellett, hogy igen tipikus is.

Mészáros Márta

Ez a gyermekvállalással kapcsolatos, moralizáló kis történet kicsit kilóg a sorból azzal, hogy érvényessége általános, de nem köthető kifejezetten 2011-hez.

Forgács Péter

Ismét a kísérleti filmezéshez térünk vissza. Ő Heidegger szavait citálja: „Rajtunk már csak egy isten segíthet!” Közben pedig egy kecske hullájával birkózik egy képzeletbeli, puccos palota melletti kuka mellett. Bonyolult, nehezen megfejthető jelképiség, ám erős gesztusok. Mérhetetlen, büszke magány.

Siroki László

Csupán egy ötlet, összekevert hangok és képek, hol érdemes élni, és hol lehet… Hosszabb, mint amennyi benne van.

Pálfi György

Szinte profi módon kivitelezett, frappáns (bár a középső rész picit túl hosszú) és még Pálfihoz mérten is szemtelen, provokatív gesztus.

Fliegauf Bence

Lebegős, finom életképek. Dokumentarista vizuális költészet. Tanulmányok egy későbbi filmhez.

Salamon András

Jeles András koncepciójának színe (avagy fonákja). A „Repülj, madár, repülj” című magyar vándor-népdal soraival próbálkoznak hajléktalan emberek „beszélő fejei”. Az ő szájukból valódi értelmet nyer ez a gyönyörű dal. Egy mondatnyi információ azonban talán konkrétabbá tehette volna ezt a nélküle kissé levegőben lógó, ám így is megindító szkeccset.

Jancsó Miklós

Az utolsó filmben Jancsó ismét önreflektív, önironikus, mintegy kulcsot ad korábbi filmjeihez és dühös. Ez utóbbiban mindenképpen igaza van.

Asanisimasa szerint, összességében: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

8 hozzászólás a(z) Magyarország 2011 (2011) bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Érdekes…Látni ugyan nem láttam, de amiket olvastam róla, abból inkább az jött le, hogy kicsit gáz az egész, művészileg legalábbis. Ez persze a külföldi nézőket, kritikusokat nem igazán érdekli, csak az “üzenet”. Mindegy, indulatból nem lehet filmet forgatni, sem verset írni, így számomra érdektelen a dolog. Azért a Titanicról szóló értékelésed kicsit optimistábbá tett, bár gőzöm sincs a támogatói hátteréről, ezért ebbe nem is mennék bele.

    • efes szerint:

      Nem értem a ‘gáz’ kifejezést, aminek kapcsán én például öriharira is összevesztem kollégákkal. Nem tudom, mit akarnak látni? Hogy Török Feri saját pénzéből Avatar 2-t csináljon, vagy mi a faszt? Tarr Béla felhívása arra vonatkozott, hogyha nincs film, nincs pénz, csináljunk valamit arról, hogy nincs semmi, illetve, mi van ma Magyarországon, 2011-ben. A filmeket mindenki saját pénzéből csinálta, s aki nem tud mit kezdeni mittudomén Szemző vagy Forgács saját, egyéni látásmódjával, az azért ne a művészeket okolja már… Kísérleti film, művészet, csókolom. Sosem volt tömegműfaj. Nem is annak készült. El vannak ezek tévedve, de kurvára. Már a “kritikusok”…

      Indulatból nemhogy nem lehet, de egyenesen muszáj filmet forgatni. Viszont indulatból csak ilyen filmet lehet forgatni, hiszen egy “normális” filmnél már az ötletelés időszakában elszállnak az indulatok.

  2. wim szerint:

    A “gáz”-t úgy értettem, hogy nem a tőlük várt színvonalat nyújtották -azok szerint a bizonyos kritikusok szerint. Ehhez képest a te véleményed pozitív volt, ez keltette fel a kíváncsiságomat, hogy akkor most hol az igazság. Az indulatból forgatással viszont pont az a helyzet, amit mondasz, szerintem ebben egyetértünk. Amúgy a színvonal nem annyira pénz kérdése, mint az időé. Megint csak más kérdés, kinek mi az elvárása, ebből az alapállásból elég jól össze lehet veszni. Véletlenül sem mennék bele semmiféle politikai diskurzusba, egy ideje elég magasról és messziről…szemlélem a dolgokat.
    Amiért számomra nem közömbös a vállalkozás: ezek az ismert és elismert rendezők úgy mutassák be külföldön a nagy büdös mai magyar valóságot, ahogy van(“tűpontos látlelet”), de emellett ott az elvárás is, hogy magukhoz méltóan, bizonyos színvonalon tegyék. Rosszul esett olvasnom az említett véleményeket ( a francba, most tényleg?).
    Most már kíváncsi vagyok rá (eddig nem voltam), mert az általad írottak alapján mondjuk
    nemcsak a Pálfié nézhető.

    • efes szerint:

      Szvsz a fiatalok nem tudnak mit kezdeni ezzel az egésszel. nekik nem mond már semmit az, hogy kísérleti film, hogy BBS, nekik az számít, hogy mik a mutatók. Mennyibe kerül, milyen trendi, mennyire “profi” a kivitelezése (jelentsen ez bármit is), meg ilyenek. Szerintem pedig ezt az izét úgy kell felfogni, hogy egy első felindulásból elkövetett gesztust: “Nem adtok pénzt? Leszarom, mi akkor is filmezünk. ” De semmiképpen nem szabad ezt egy kiérlelt, komplex műnek tekinteni, sem önreklámnak, sem akármi másnak. Egy gesztus, és semmi több. Mondjon mindenki gyorsan egy mondatot erről az egész szarról, amiben most vagyunk, a legelsőt, ami eszébe jut.

  3. wim szerint:

    Írsz az új Fliegauf-filmről? Megjegyzem, ha azt nem láttam volna, ehhez a poszthoz nem is szólok hozzá. Érdekel a véleményed.

    • efes szerint:

      Köszönöm. Szeretnék, és valószínűleg fogok is, de igen nehéz lesz objektíven megközelítenem a filmet, nem is témája, hanem a “körülmények” miatt… Hogyismondjamcsak: a “mi kutyánk kölyke”-effektus.

      • efes szerint:

        Tehát biztosan szeretni fogom, a priori nem tudok olyan okot, hogy miért ne szeressem. A magyar film sikere pedig szívügyem. Fliegaufot pedig tisztességes és lelkiismeretes filmesnek tartom, nem afféle karrieristának (mint amivel szokásos mások által illetni a közönség körében elutasított, ám külföldi fesztiválokon elismert magyar filmeseket).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.