Hosszú jegyesség (Un long dimanche de fiançailles,. 2003) – Jean-Pierre Jeunet-t e filmben úgy tűnik, kifejezetten zavarta a filmrendező azon “kötelme”, hogy illene talán történetet is mesélnie. Tobzódik a látványban (Aline Bonetto kapott is Oscart a látványtervezésért), fékezhetetlen fantáziával teremt atmoszférát, remek ötletei is vannak, de a háborúban elveszett vőlegénye után nyomozó Audrey Tautou története valahogyan sehogyan sem akar felsejleni. A keszekusza történetszövés törvényszerűen fullad unalomba és giccses fináléba. 5/10

Állj mellém! (Stand By Me!, 1986) – Stephen King ‘A test‘ című novellájából készült ez a remek ifjúsági kalandfilm, talán egyedüliként King borzongató életpályáján. Négy 12 éves srác unatkozik, és elindul megkeresni egy holttestet, amit egyikük, a dolog keletkezésében sáros bátyját kihallgatva szerzett tudomást. Természetes, hiteles, helyenként vicces és csak picit thrilleres film, Rob Reiner remek rendezésében és rengeteg későbbi sztár részvételével. 8/10

Esküvő (The Wedding, 1978) – Robert Altman szatírája az amerikai (újgazdag) felső-középosztály sznobériáját veszi célba egy esküvő bemutatásán és időtartamán keresztül. Fellelhető a filmben szinte az Altmanra összes jellemző összes jegy: a viszonylag zárt térben és szűk időintervallumban kavargó rengeteg -közel egyenrangú-szereplő, a vihar, mint dramaturgiaeszköz, a fűszívás, mint az adott közegből való kiszakadás alkalma/eszköze, a bohózatba illő fordulatok, stb. MGP pontokba szedett, remek elemző kritikát írt a filmről a Filmvilágban. 7/10

Genova (2008) – Sokan nem tudnak mit kezdeni Michael Winterbottom ezen filmjével, melyben a Colin Firth által alakított apa és két lánya Genovába költözve próbálják tisztázni magukban autóbalesetben elhunyt anyjuk/feleségük hiányát. Nincs sztorija a filmnek, banális élethelyzetek sorozatát látjuk csupán, ahogy az apa elkezd tanítani a helyi egyetemen, a nagyobbik lány helyi csávókkal cicáz, a kisebbik lány – aki tulajdonképpen a tragédiát okozta – pedig megküzd ennek démonával. Az óváros sikátoraiban való vég nélküli kószálás hivatott jelképezni, vagy inkább megjeleníteni azt a bonyolult és más-más síkokon zajló lelki folyamatot, melyen ez a töredék család keresztülmegy – és én ezt érezni, de legalábbis érteni véltem. Szép, őszinte, emberi és lírai film ez. 7/10

Holdfényszelence (Box of Moon Light, 1996) – Egy családos, tipikusan kertvárosi életformát űző, közepesen mániás villamosmérnök első ősz hajszálának megjelenése okán újraértelmezi azt, amit eddig az életről gondolt. Tom DiCillo lágyan és kissé unalmasan abszurd (kivetített) egotripje egy önmagához képest túl visszafogott John Turturróval és egy önmagához képest túl harsány Sam Rockwellel. Kicsit összefogottabban, pörgősebben és arányaiban átszerkesztve jobb lenne: 5/10

A tékozló fiú (Návrat ztraceného syna, 1966) – Evald Schorm a cseh új hullám egyik viszonylag ismeretlenebb, ám annál fontosabb figurája, szinte majd minden játékfilmjét betiltották hosszabb-rövidebb (bár ez elmondható szinte összes csehszlovák kollégájáról). Játékfilmjeiben markánsan groteszk, szinte már a szürreálba hajló világot mutat meg – ő ilyennek látta valóságát, nyilván ezért is kapott oly sokszor letiltást. E film kapcsán az első gondolatom az volt, hogy végre egy olyan film, amelyiken gondolkodni lehet, amelyik nem adja magát pikk-pakk, készültem is egy nagyobb elemzésre, de még idejében találtam jobbat, úgyhogy… 7/10

Leon, a profi (Léon, 1994) – Luc Besson kár hogy feladta végül is, mert ha úgy csinálja, ahogy elkezdte, és e filmben, majd az Ötödik elemben folytatta, ma ő lenne a világ legnagyobb filmes guruja, vita nélkül. Ehelyett elment gagyigyárosnak. Pedig jó értelemben szórakoztató műfaji filmeket tudott csinálni, mint pl. ez is, melyek azonban magasan kitűntek erős drámaiságukkal, vagy virtuóz és friss szellemességükkel, valamint markáns karaktereivel. E filmben is, Gary Oldman eszement jó pszichopata. A kis Natalie Portman talán élete eddigi legjobb alakítását nyújtja, és hát Jean Reno is óriási arc. Remek film. 9/10