Poroló 44. – Kés a vízben (Nóz w wodzie, 1962)

Épp a minap fejeztem be Dexter hatodik évadát, és gondoltam, jó lenne lefojtani azt valami jó kis hajókázós, klausztro- és agórafóbiás, fojtogatós thrillerrel. Először a Cape Fearre gondoltam, nem a Scorsese-féle remake-re, hanem az eredetire, de aztán megláttam a polcon, hogy van itt valami, szintén 1962-ből, ami tán még annál is érdekesebb. Roman Polanski még Lengyelországban készített Kés a vízben című filmje, tulajdonképpen első nagyjátékfilmje nem véletlenül kapta meg a Legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscart (1964-ben). Ha most feszítjük fel e művet a képzeletbeli porolóra, bizony apróbb nüanszoktól eltekintve, a mai nap is megállná a helyét, tulajdonképpen változatlan formában.

A műfaj már ekkor is thriller, bár nyilván elegánsabb, vagy intellektuálisabb e filmet még pszichológiai drámának becézni. A szocialista Lengyelországban amúgy sem illett tisztán műfaji filmet forgatni, hiszen az a nyugat bódító áfiuma volt nyilván, miképpen nálunk is. Polanski viszont minden ízében, eresztékében olyan korszerű filmet rendezett, hogy szinte egyetlen jelenete sincs, amin változtatni kellene. Nyilván, ma már kicégéiznék a stáb hajójának képbe logó korlátját, a színészek is rengetegek a ma filmes ízléséhez képest, valamint a szövegből is ki kéne húzni az akkor politikai és társadalmi helyzetre utaló szófordulatokat és félmondatokat, de a film struktúrájában, koncepciójában kvázi tökéletesnek mondható.

Polanski úgy passzírozza a szuszpenzt, mint tán még maga Hithcock sem. Olyan erős hangulata van a filmnek ezáltal, hogy még a máshol “katartikus” brutális végkifejlet sem hiányzik, és tökéletes így is, ahogy van. Három ember egy vitorlás hajón, valahol a Mazuri-tavakon. Egy menő újságíró, annak fiatal felesége, valamint egy stoppos egyetemista, egy bazi nagy bugylibicskával. A házaspár kapcsolata már rég kihűlt, tán éppen ettől a vitorláskirándulástól várják, hogy újra izzásba jöjjön, de a férfi csillapíthatatlan izgágasága ezt alapból megakadályozza, amikor felveszi a stoppos fiút, és addig provokálja, míg az az útra is velük tart. Kinn a nyílt vízen aztán egymásnak feszül a három ellentétes töltésű pólus: ahol két férfi van, ott az egyik a másik fölé akar kerülni, a nő(stény) pedig ebben vagy megakadályozza, vagy éppen segíti. A film ezt a tulajdonképpen etológiai alapesetet modellálja, pontos pszichológiával és következtetéssel. Polanski már fiatalon is száraz és cinikus, és pontosan érzi az emberek közötti erővonalakat kapcsolataikban. Innen már tényleg csak egy lépés az a világ, mellyel már Hollywoodban, majd off-Hollywoodban világhírű lett.

Rendkívül fontos hangulati összetevője a filmnek Krzysztof Komeda pazar kísérőzenéje. Komeda e filmben ugyanazt játssza, amit ugyanekkor Amerikában John Coltrane és Miles Davis, tehát abszolút korszerű, hűvös, fílinges, intellektuális jazzt. Ez volt ’62-ben a zenei progresszió (míg a pop pl. a Beatles She Loves You YeYeYéje).

Kategória: Film, Poroló, Zene
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Poroló 44. – Kés a vízben (Nóz w wodzie, 1962) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Idegen a tónál (L’inconnu du lac/Stranger by the Lake, 2013) | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Amiért érdemes volt 2014-ben moziba menni… | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.