Zappa (1983)

Ne keressük Frank Zappát e filmben, a cím véletlen, illetve nem szándékolt egyezés. Bille August Zappa című filmjének címszereplője egy másfajta entitás, nem hajdani bajuszos gitáros-legenda, hanem (nem spoilerezem el, micsoda). Nem is ‘cappának’ ejtjük magyarul, hanem ‘zappe‘, hiszen egy dán filmben dánul beszélnek. Persze, az első kockák alatt már bizonyosak lehetünk benne, itt a rock még mást jelent. A hatvanas évek legelején, amikor e film játszódik, Frankie is még inkább csak gitározni tanult Kaliforniában, itt pedig valahol Dániában járunk, egy unalmas kisvárosban. Egyelőre még nem bűzlik semmi…

Afféle “kamaszkorom legszebb nyara” érzésünk lehet, csak éppen minden fordítva van. Májusban vége az iskolának, a gyerekek pedig nem tudják, mihez kezdjenek magukkal az elkövetkezendő néhány hónapban. Az előkelő, gazdag családból származó Steen bandája egy erdei fán megbúvó, titkos bunkerben gyülekezik, és azon tanakodnak, felvegyék-e tagjaik sorába a bivalyerős, de csak munkáskörnyezetből származó Mullét. A film rövid, epizodikus jelenetekkel halad előre az egyre baljósabb végkifejlet felé. A srácok különféle diákcsínyekkel ütik el az időt: az első cigaretta, az első sör, az első berúgás, majd hányás, az első szerelem, az első csók, a merevedő pénisz misztériuma, effélék. A szokásos kamaszdolgok. A csínyek azonban egyre durvábbakká válnak, Steen gátlástalansága egyre komolyabb bűnökre sarkallják a bandát. Betörések, bolti lopások, sőt komoly, személyi sérüléssel is járó rablások váltják fel lassan az ártalmatlan gyerektréfákat, lassan ezek a banda életében is konfliktusként jelennek meg.

August annak idején Cannesban is díjazott filmje észrevétlenül csúszik bele a kezdeti romantikus, nosztalgikus kamasztörténetből a kíméletlenül őszinte, brutális társadalmi drámába, mely részben az unatkozó, érzelmeket titkoló, illetve azok hiányában élő, unatkozó kamaszkor éles kontúrokkal megrajzolt látlelete. Részben viszont egyfajta társadalmi példázat is, a banda belső viszonyait illetően. A kiélt, kiégett, célok és valódi értékek nélküli gazdagok (Steen) csak az idő kitöltése végett bonyolódnak bele valójában tökéletesen értelmetlen, számukra semmit nem jelentő dolgokba, legyen az a jóga, vagy egy bolt kirablása. A filmbéli Zappa őket szimbolizálja: csak zabál, és nem csinál semmit. Nem szeret, nem örül, nem élvez. Csak él – mások kárára. Björn, a film egyik fő figurája polgár, nem tudja, hova tartozik, a gazdagokhoz, avagy a proli Mulléval haverkodjon. Választása, mellyel az életét gúzsba kötő gordiuszi csomót mintegy átvágja, a film katartikus csúcspontja, egyben az egyetlen erkölcsileg lehetséges döntés brutális eredménye is.

A gyerekszereplők teszik a dolgukat, megcsinálnak mindent, amit a rendező bácsi kért tőlük, ennél többre, árnyaltabb szerepformálásra viszont már nem képesek. August ezt a lendületesen összefűzött jelenetekkel próbálja ellensúlyozni, ami a film fősodrát illetően működik is, néhány mellékszál elvarrásában azonban néha kimarad egy-egy öltés. Kíméletlen őszinteségével, hiteles motivációival, spontánnak, megéltnek ható történéseivel, valamint a társadalmi példázat általánosító erejének érvényével a Zappa mégis a legjobb kamasz-filmek közé tartozik. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Marie Kroyer (Marie Krøyer, 2012) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.