Into the White (2012)

Bele a fehérségbe, erről szól a film, bár a munkacímként használt Comrade (itt kb. Harcostársak) is megfelelő lett volna. Szóval, Into the White, magyar cím nincs (még). Még mindig van mit feldolgozni a második nagy háború élményhalmazából, persze sok általános érvényű megállapítással, tanulsággal. Ezúttal a kevéssé ismert, ritkán emlegetett norvég hadszíntérre pillantunk rá. A történet idején 1940-et írunk, tehát épp’ hogy kitört a háború. Norvégia már német megszállás alatt van, amit a helyiek annyira nem szeretnek, mint ahogyan azt a német propaganda állítja. De nem szeretik ezt a helyzetet az angolok sem, ugyanis a norvég vasérclelőhelyek létfontosságúak a hadiiparuk számára, nem szólva az északi, jégtől védett fjordok kikötőiről, melyek az Amerikából érkező segélyhajókat tudnák fogadni. Ez ügyben így izmos légicsapások érik angol részről a norvég légteret, amit a német Luftwaffe helyi egységei elkeseredetten próbálnak védelmezni. Valahol a szárazföld belseje felett egy ilyen légicsata alkalmával egy angol és egy német gép kölcsönösen lelövi egymást, lezuhannak, de szerencsésen többségük túléli a becsapódást. A baj ezzel még nem múlt el, hiszen tombol a norvég tél, s a hegyek között amerre látni, mindenütt sziklák és a hó vakító fehérsége. Az angol és a német túlélők, egymástól persze függetlenül, ugyanahhoz az elhagyott vadászkunyhóhoz igyekeznek, mint egyetlen menedékhez. A kunyhóban aztán élet-halálra menő kiszorítósdi veszi kezdetét, miközben élelem, tüzelő alig van. Megtörtént eseményeket dolgoz fel a film.

A viruló skandináv filmgyártás jól ismert sztárjainak árnyékában csendesen készíti jobbnál jobb filmjeit a norvég Petter Næss. E legutóbbi, fehérségbe beletűnő filmje is remek, amolyan háborús kamaradráma. Pontosabban, alapvetően háborúellenes kamaradráma, hiszen bár a második világháborúból meríti valóságos témáját, a második világháborúban is játszódik, végső tanulsága nem lehet más, minthogy őrület, soha többet! Nem piff-puff lövöldözős, robbantgatós l’art pour l’art akciófilm tehát, nem is történelmi igazságtétel címén történő propaganda, hanem megkísérli megmutatni a háború poklában is az ember alapvető értékeit – s ezt sikerrel meg is teszi, ráadásul, a valóság megfellebbezhetetlen hitelével. Persze, a valóság az, amit az angol Davenport kapitány (itt Lachlan Nieboer) és lövésze, a pimasz, de tökös Smith (itt Rupert Grint), valamint a német Schopis hadnagy (Florian Lukas) és életben maradt legénysége, a súlyosan sérült Josef (David Kross), valamint a hallgatag óriás, a titokzatos Strunk (Stig Henrik Hoff) átélt abban a kunyhóban, az odakint tomboló hóviharban, mínusz 20 fokban, de súlyos spoiler lenne, ha elárulnám miért hiteles mégis.

Lövés szinte nem is történik (végül is történik, de…), a cselekmény mégis feszült. Egy szűk szobányi területen összezárva a hiányos felszerelésű két ellenség, ez nyilvánvalóan önmagában is komoly drámai szituáció. Ki kerekedik a másik felé, miközben a túlélés érdekében nagyobb szükségük van egymásra, mint amekkora köztük a gyűlölet? Mit jelent a háború ott lent, a harcosok szintjén? Ki tudja feláldozni az életét az ellenségének túlélése érdekében? Súlyos, mély moralizálásra alkalmas kérdéseket vet fel a film, melyekre aztán választ is kínál, a normális emberek által meghozható kizárólagos választ. Elegáns ritmusú, fojtott atmoszférájú háborúellenes propaganda az Into the White, aminek tanulságát viszont nagyon nem árt jól megszívlelnünk, hiszen ma már ennyi esélyünk sem lenne a túlélésre hasonló esetben, mint itt, egyeseknek. Sarkos értékítélete, erős humanizmusa ellenére Næss filmje mégis árnyalt karaktereket, meghökkentő személyiségváltozásokat produkál, csakúgy, mint az élet, s így fontosabb film is, mint száz, értelmetlen halált haló hősöket piedesztálra állító, heroikus hazugság. Asanisimasa: 9/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Into the White (2012) bejegyzéshez

  1. ChrisDry szerint:

    ez egy sallangok nélküli jó film, teljesen rendben volt az ismeretlen alakításoktól kezdve mindvégig. 6/10 vagy 7/10 már nem tudom mit adtam rá. De ezek nálam már jó pontok.

  2. vasledi szerint:

    ezek szerint Grint is jó benne?

    • efes szerint:

      Ismerős volt a csávó, de csak most néztem meg honnan… 🙂 Igen, jó volt. Cockneyban tolja a nagypofájú igazi faszkalapot, akiből mégis tragikus hős bír válni a végére. (Nem láttam csak az első két Potter-filmet – nem érdekel)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.