Marieke, Marieke (2010)

Belgiumról mindenki vágja, hogy Brüsszel, Európa „fővárosa”, mi belgák hová álljunk, a világ legrégibb működő sörfőzdéje és a többi; néhányan talán azt is, hogy igen karcos, odamondós filmek is készülnek arrafelé. A Marieke, Marieke ehhez képest első ránézésre lágy, melankolikus leánydráma a boldogság kereséséről, azonban ha mélyebben beletúrunk, azért itt is fura, csak suttogva kimondható dolgok tűnnek elő…

Keserű belga csoki

A bűnös élvezetek toplistáján előkelő helyet foglal el a csokoládé, melynek belga gyártású változatai, a különböző trüffelek, pralinék és bonbonok a „műfaj” csúcsait jelentik minden mérvadó gasztronómus szerint. Az édességben való nyalakodásnak aztán ezzel vége is e film kapcsán, s bár a film címében is említett ifjú hölgy egy csokoládégyártó manufaktúrában dolgozik, Marieke (Hande Kodja) élete valójában igen szomorú. Sokban hasonlít egy másik ismert gyári munkaerőre, Aki Kaurismaki gyufagyári lányára, aki a lelketlen robotban töltött nappalok után az éjszakában keresi a boldogságot, a szerelmet. A húszéves Marieke munkája szintén nem mondható érdekfeszítőnek. Hajfogó staniclivel a fején, nyakig gombolt köpenyben áll a szalag mellett, miközben a gyártásvezető szúrós tekintete a hátába fúródik. Ken, formáz, lekerekít, csíkoz, dobozol, ken, formáz, lekerekít, csíkoz, dobozol. Édesanyjával él, akit apjának tizenegynéhány évvel ezelőtti öngyilkossága óta nem látott mosolyogni. Ha hazamegy, az esték szótlan csendben telnek, Marieke ezért is választja a szórakozó helyeket, ahol viszont ahelyett, hogy kortársaival szórakozna, inkább erősen idősödő férfiakkal ismerkedik, őket szereti. Nem pénzért, hanem tisztán a szerelemért…

Szerelmem, Elektra

A képlet tiszta. Marieke apja hiányát próbálja meg valahogyan feldolgozni az idős férfiakkal létesített kapcsolatokban. Ezt a sajátos viselkedésformát a pszichológia Elektra-komplexusként írja le. Gyakorlatilag ugyanarról van szó, amit a fiúk esetében Ödipusz-komplexusként inkább hallunk emlegetni: itt a lány próbálja az apa hiányát az édesanyával szembeni rivalizálással, adott esetben lázadással megoldani, aztán az idők folyamán ez a szembenállás (általában) az édesanya szerepének elfogadásában oldódik fel. A film kezdetén a kis Marieke és édesanyja még meghitt viszonyban vannak, csupán az anya a kislány apja hollétét firtató kérdésére adott homályos feleletből lehet következtetni a filmen végighúzódó titokra. Később viszont már teljes a passzív szembenállás, mely a drámai fordulóponton szakításhoz is vezet. Azonban még egy tragikus fordulatra van szükség, hogy a dolgok visszarázódjanak a normális kerékvágásba.

Apatöredékek

Van Mariekének egy hobbija, mellyel talán tudatosan is az apa alakjának, személyiségének felidézését, illetve hiányának teljes feldolgozását segíti elő. Alkalmi és rendszeres partnereit aktus után mindig lefényképezi, mindig sajátos szemszögből: érzéki és egyedi részleteket örökít meg partnere testéről. Magányos pillanataiban aztán ezeket a képeket rakosgatja, amolyan pasziánszként, maga előtt – meghalna, mondja, ha valaki elvenné ezt tőle. Amikor egyik partnere húzódozik attól, hogy lefényképezze, nyilván attól tartva, hogy kompromittáló képek jelennek meg róla, Marieke sértődötten otthagyja. A legtöbben azonban valószínűleg kristálytisztán megértik a lány őszinte érzelmeit.

Sanzon

Az eddig a belga televíziók környékén producerkedő Sophie Schoukens első filmje akár Jacques Brel belga sanzonénekes-legenda hasonló című, két nyelven, flamandul és franciául is rögzített 1962-es slágerének dramatizált változata is lehetne. Ez lehet kritika és méltatás is egyben, hiszen a Marieke, Marieke története tényleg olyan sovány, mint amennyi egy dalban is elmesélhető, azonban ennek megfordítottja is igaz: Marieke története annyira sűrű, mint egy ballada, tipikus, közben egyedi is, hiteles, egyben bizarr is. Brel persze egy másik Marieke-ről énekelt, de a két lány története, sorsa mégis igen hasonlít egymáshoz, nem véletlenül hangzik fel a sanzon a film vége főcíme alatt. Amúgy minden másodpercében könnyed, nőies film a Marieke, Marieke. Olyan magától értetődő természetességgel beszél komoly és nehéz dolgokról, például fiatal lányok idős férfiakkal folytatott testi szerelméről, ahogyan csak okos, művelt nők tudnak. Férfiak ilyen témában, ha szóba jön egyáltalán, vagy vaskosan provokálnak, vagy pirulva hallgatnak. Marieke pedig jól van. Összerakta a képet, Schoukens pedig elmesélte történetét. Brel énekel, az élet is szép, viszont nehéz. Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.