Nem tudom, hogy jó-e ilyen gyomorszorító, dühítő filmet ajánlgatni ilyen vészterhes, depressziós időben, mint amit ma élünk… De muszáj. Bár magyar forgalomba (tudomásom szerint) nem került ez a német-kanadai produkcióban készült The Whistleblower (amit talán A leleplezőnek lehetne fordítani), így relatíve kicsi az esély, hogy éppen ez a film fogja kiborítani a bilit. Megtörtént eseményeket dolgoz fel a torontói születésű, de nyilván orosz(ukrán) származású Larysa Kondracki politikai thrillerje, a helyszín -még mindig- a délszláv córesz, ezúttal Bosznia-Hercegovina.

Egy elvált nebraskai rendőrnő (Kathryn – Rachel Weisz) kilátástalan élethelyzetéből való előrelépés reményében vállal el egy az ENSZ békefenntartó missziójának keretében zajló boszniai programban való részvételt. Az agilis nő nem kívánja unalmas aktatologatással letölteni megbízási idejét, és szembe megy a véres polgárháború romjain éledő rettentően összetett, és egy amerikai számára tökéletesen érthetetlen és átláthatatlan problématömeggel. Rövidesen leánykereskedelem nyomaira bukkan, ám az ügy felderítésében senki, se a helyi, sem a külföld részéről nem akar igazán a segítségére lenni. Bizonyos bárokban nyomorúságos körülmények között, rabszolgákként tartanak külföldi, főleg orosz, ukrán és román lányokat, akiket brutális erőszakkal fenyegetve küldenek munkába – horvát és szerb háborús veteránok, valamint külföldi szervezetek férfitagjai használják őket szexuális célra. Kathryn mégis nyomozni kezd, és a szálak messze, egészen a diplomácia magasságiba vezetnek. Ezzel párhuzamosan üzenetrögzítőjére mocskolódó üzenetek és halálos fenyegetések érkeznek…

Bár kétség sem merülhet fel a film témájának igazságtartalma felől, maga a sztori, elég közhelyes. Kondracki viszont igen feszült thrillert rendezett belőle, jó nagy feminista lendülettel. A feszültség, az emberi aljasság cinikus alpárisága és a dolgok kilátástalansága úgy sűrűsödik össze a film előrehaladtával, hogy a nézőt szinte szétveti a tehetetlen düh. Weisz zsigerileg adja az állhatatos rendőrnőt, törékeny és kétségbeesett, de mégis vakmerő és önfeláldozó, és egy szemernyi pátosz sincs alakításában, mellyel azonnal hiteltelenné tenné karakterét, de az egész filmet is. Segítségére hasonlóan hiteles arcok vannak: Vanessa Redgrave a becsületes ENSZ-diplomata szerepében, Nikolaj Lie Kaas nem várt támaszként, Monica Bellucci tehetetlen bürokrataként és David Strathairn gennyláda főnökként egyaránt kitűnő. Az emberkereskedelem a világ egyik legjövedelmezőbb “iparága”, sokmilliárd dolláros éves bevétellel. Legalább 200 millió ember szenved jelenleg is emberkereskedők birtokában, ahogyan ezt a film végén olvasható inzertből megtudhatjuk, de igen gyomorba vágó szembesülni azzal, hogy tőlünk pár száz kilométerre, a legfelsőbb és legmegfellebbezhetetlenebb körök tudtával is zajlanak ilyen dolgok. Természetesen (spoiler) Kathryn is csak a felszínt képes megkapargatni, mint ahogy a filmet is kiröhögik azok, akik a mai nap is szép hasznot húznak ebből az undorító bizniszből. De már azzal is, hogy ezt a történetet Larysa Kondracki érezhető indulattal, ilyen érzékletesen, hitelesen és pontosan elmesélte, nagy lépést tettünk egy normálisabb világ felé. Asanisimasa: 8/10