Oliver Stone új filmjével kapcsolatban rendszerint az a legfőbb kifogás, hogy pozitív színben tünteti fel a drogfogyasztást. Holott, inkább felmutatja a jövő egyik jellegzetes embertípusát (már, ha lesz jövő egyáltalán), aki jól képzett, buddhista világnézetű (direkt nem használom a ‘vallás’ kifejezést), problémák iránt nyitott és felelős gondolkodású világpolgár, aki szerint a drog (kizárólag a marihuána) csak egy válasz az őrült világ kihívásaira. A Vadállatok című film egyik főszereplője ilyen. Ben (Aaron Johnson) amolyan újhippi, közgazdász- és kertészdiplomát szerzett a Berkeley Egyetemen, és marihuánát termeszt, méghozzá a legjobbat Kaliforniában. Százezreket lát el füstölnivalóval, mindezt mosolyogva és a legkisebb erőszak nélkül. Amolyan joviális gyümölcskertész, csak sokkal többet keres. Az óriási bevételből természetesen fut puccos tengerparti villára is, de tetemes pénzt áldoz olyan maffiózóktól nem tapasztalt tevékenységekre, mint vízvezetékek, iskolák és kórházak építése Afrikában. Ben tehát jó ember, akinek egy bűne van, hogy momentán az a növény, amit termeszt, illegális. Nem is lenne semmi baj a világon ilyen emberekkel. A baj csak az, hogy az önző, pénz-, hatalom- és bosszúéhes vadállatok vannak többségben…

A film cselekménye szerint (mely Don Winslow Barbár állatok című regénye nyomán bonyolódik) egy tijuanai drogkartell vet szemet Ben bizniszére és mivel az szép szóval nem adja, erőszakkal próbálják megszerezni. Az igazán szép, új világ eddig tart, innen kezdve az unalomig ismert gengsztertörténet, lövöldözés, árulások, korrupt rendőrök, brutális erőszak veszi kezdetét, melybe Ben és gyerekkori barátja, Chon (Taylor Kitsch), valamint közös szerelmük, O (Blake Lively) majdnem belehal. A boldog, békés, barátságos világ a gonosz, önző és erőszakos világgal szemben – ha ez a kérdés, akkor igen, Oliver Stone a marihuánatermesztés (és a megújuló energiaforrások, zöldtechnológiák, a közjólét fejlesztése) mellett teszi le a voksát. Ha ennyi a baj, akkor annyi baj legyen…

A film amúgy, sajnos nem olyan jó. A Született gyilkosok erős formalizmusa helyett egy szokványos képi nyelvben elmesélt 12=egy tucat akciófilmet látunk, néhány idegesítően béna jellegzetességgel. Az egy dolog, hogy a gonosz ellen-maffiózó kartellfőnök egy nő (Salma Hayek) a közmondásosan macho mexikói bagázs élén, ezt még valahogyan beveszem. De hogy szinte kizárólag Skype-on hajlandó értekezni a világgal, attól a falat vakartam… Benicio Del Toro, mint pszichopata végrehajtó ember, a priori kitűnő választás. De itt a filmben inkább egy akut kötőhártya-gyulladásban vaksin pislogó kamionsofőrt mintáz, aki viszont úgy gyilkol bestiális kegyetlenséggel, mintha kereket cserélne. Bár végül is… A végkifejlet (és akkor most jótékonyan átugrottam vagy 10 db., kisebb-nagyobb logikai bakit) pedig erőltetett, mint egy Barátok közt heti finálé péntekenként. Szóval, nem tudom. Nagyobb lélegzetű dolognak indul, ami a végére elég bénán besül, így összességében csak egy nézhető, de igazán semmi különös akcióthriller a Vadállatok. Lehetne komoly, mély drogtörténet, akár társadalmi dráma, sőt még vicces vígjáték is – de csak egy x+1-dik piffpuff, méghozzá hülye, nyálas végkifejlettel. Travolta korrupt drogrendőrének fontos mellékszerepét tudom csak dicsérni feltétlenül – nem szívesen mondom ki, de jó színész ez a f♠sz. Asanisimasa: 6/10