Q (2011) – A francia Laurent Bouhnik filmje elvész a külsőségekben. Valójában akár egy érdekes dolgozat is lehetne a nő, a nőiesség és a vagina szentháromságának tárgykörében, de sajnos nem lesz több, mint ékes bizonyítéka annak, hogy egy alapvetően művészetnek, és nem pornónak szánt filmben a gondolatot, a tartalmat nem lehet pótolni csinos címlaplányokkal és címlapfiúkkal, valamint több tucat borotvált pinával és álló farokkal. Üres film. 3/10

Forró éjszakában (In the Heat of the Night, 1967) – Norman Jewison remek krimijében egy fekete nyomozó (Sidney Poitier) deríti fel a déli kisvárosban történt gyilkosságot. A hatvanas években ennek a mondatnak még igen komoly súlya volt, hiszen éppen ekkoriban gyilkolják meg Martin Luther Kinget is. A rasszista déli mentalitás kendőzetlen megjelenítése a filmvásznon végül 5 Oscar-díjat eredményezett, a szolidan pozitív végkifejlet ellenére is. 7/10

Sztálingrád (Stalingrad, 1993) – Hiánypótló, egyben az egyik legfontosabb film a második világháborúról. A film a német kiskatona szemszögéből ábrázolja a háborút, és annak borzalmait. Semmi heroizmus, semmi dicshimnusz, csak a mai ésszel már szinte felfoghatatlanul embertelen borzalmak és a kilátástalan szenvedés. Kötelező anyag. 8/10

Looper – A jövő gyilkosa (Looper, 2012) – Tulajdonképpen ez egy teljesen vállalható scifi-akciófilm, a Terminátor alapkonfliktus-sémáinak egyfajta kreatív variációja. A kiöregedett bérgyilkos visszautazik az időben (amikor ez már lehetséges), hogy rendbe tegye a jövőt – ott azonban saját magának fiatalabb énjével is meg kell küzdenie. Szeretem azokat a scifiket, amelyek a realitás talajáról kiindulva teremtenek jövőképet (és most nem az időutazás realitására gondolok), ahol minden majdnem olyan, mint manapság, de azért mégsem. Mint a Szárnyas fejvadászban, pl. Vigyázzunk a gyerekekre. 7/10

XIII – Az összeesküvés (XIII, 2008) – Ahhoz képest, hogy egy first-person shooter videojáték megfilmesítése ez a minisorozat, egészen izgalmasra sikerült. Stephen Dorff határozottan rendelkezik valami bájjal, amellett, hogy kemény, mint a vídia. Jason Bourne meets Jack Bauer, egy viszonylag pörgős, összeesküvéses, merényletes, “ki a franc vagyok én”-típusú akcióthrillerben. 6/10

Elit halálosztók (Tropa de Elite, 2007) – Minden túlzása, bombasztikus címe és szájbarágóssága ellenére ez egy igen hiteles, sziklakemény zsarufilm, azonban meglepő helyről, Rio De Janeiro hírhedt favelláiból. Nem véletlen a berlini Arany Medve, bár az azért nyilván szólt annak is, hogy Brazíliából általában csak szappanoperákat vár az ember… (Tudom, Istenek városa, Központi pályaudvar, stb., de akkor is.) 8/10

Életeken át (Taking Lives, 2004) – Tulajdonképpen nézhető sorozatgyilkosos thriller D. J. Caruso műhelyéből, elhanyagolható logikai bakikkal. Angelina Jolie egy ún. profilkészítőt játszik benne, aki egy adott bűntény elkövetőjének személyiségét próbálja előzetesen lemodellezni, a bűntény helyszínén talált nyomok és egyéb körülmények alapján. Láthatunk több efféle tematikára épülő krimisorozatot is manapság (Mentalista, Gyilkos elmék, stb.). Jolie mellett olyan arcokat látunk, mint Kiefer Sutherland, Ethan Hawke, Tchéky Karyo, valamint Gena Rowlands vagy akin Betty Blue átgázolt: Jean-Hugues Anglade. 6/10