Az anyagelvű jóléti társadalom kritikáját próbálta meg első nagyjátékfilmjében megfogalmazni a svéd Axel Petersén, s ez részben sikerült is: az Avalon tényleg elég jól bemutatja a svéd társadalom egyik jellegzetes szegmensének kvázi “portréját”, azonban az odavezető útról, az okokról nem szól, és az ítéletet is ránk, a nézőkre hagyja. Talán a több Bergman-filmből is ismert Fårö-sziget szikláin készül exkluzív night clubot nyitni Janne, a film főszereplője. Janne, és társasága képezi azt a réteget, amire a film társadalomkritikai éle belehasítani kíván. Hatvan körüli, a film történéseiből kikövetkeztethetően igen önpusztító életpálya ellenére kifogástalan karban lévő, kiugróan jó anyagi helyzetben lévő férfiakról és nőkről szól a film. Ismerhetjük őket a napos, déli nyaralóhelyekről és az elegáns sétálóutcák teraszairól. Magasak, jóképűek, jólöltözöttek, egészségesek és szemmel láthatóan szarnak az egész világra. Igazán nincs bennük semmi felsőbbrendűség-tudat, egész egyszerűen nem érdekli őket az, ami tőlük, az ő nívójuktól lejjebb, vagy kijjebb van. Hűvös távolságtartással és részvéttel veszik tudomásul azt, ha véletlenül szembesülnek ezzel. Janne egy litván ezermestert alkalmaz házának renoválására, aki Janne felelőtlen kivagyiságából fakadó baleset áldozata lesz. Janne kétségbeesik és megpróbálja eltusolni az ügyet – a night club nyitópartiját semmi sem zavarhatja meg.

A filmből üres lelkű, cinikus, pusztán a látszatnak élő, felszínes érzelmi életű embereket ismerünk meg, Janne karakterét ilyen értelemben zseniálisan adja Johannes Brost. Az olcsó, 4/4-es tucat tuctucra vadul partizó, kokain- és vodkamámorban őrjöngő svéd felső felső tízezer látványa egy idő után komikussá és fájdalmasan alpárinak látszik, ahogyan pedig a litván munkás halálát próbálják eltusolni, és ahogyan Janne a munkáshoz váratlanul megérkező barátnőjével nem tud mit kezdeni, az dühítő. A nem idespoilerezett végkifejlet pedig kiábrándító. Petersén tehát figyelmünket ügyesen ráirányította egy kínos jelenségre, megmutatta a decens jóléti társadalom szégyellnivaló hátsóját – sajnos ennél tovább, mélyebbre azonban nem ment. Ez pedig nem több egy találó pillanatfelvételnél. Hogy mást ne mondjak, a litván munkás és barátnője nála sem több egyszerű áldozatnál… A film mindenesetre érdekes, és a továbbiakban bizalomra okot adó. 6/10