Valahol olvastam, hogy a finn Aku Luhimies Fekete golyó című filmje krimi. Hát nem krimi. Kőkemény drogdráma ez, a legdurvábbakból, olyan R-kategóriás besorolásra okot adó, explicit jelenetekkel, hogy a cenzorbizottság haja minden bizonnyal égnek meredne tőlük. Attól még, hogy egy filmben szerepelnek rendőrök, illetve bűnelkövetők, még nem feltétlenül kell azt “lekrimizni”.

A békés, jámbor, de legalábbis békésnek és jámbornak ismert Finnországot is elérte a kábítószer mámora, mintha nem lenne nekik elég az öngyilkossági statisztikák örökös dobogós helyezése, és a közismert hajlandóság a masszív ivászatokra. A film főalakja, Pike egy ilyen drogos punkbandába tartozott, míg le nem csukták. A börtönben aztán gyermeket szült, akinek apja a banda legdurvább arca, Lalli. Mikor Pike szabadult, megfogadta, hogy szakít korábbi életével, azonban ezt “korábbi élete” korántsem gondolja így…

Pike története tökéletes és hiteles drogkarriert mutat be. Nem amolyan spanglizgató-lecsózó hipszterét, hanem egy igazi, kemény junkie-ét, aki heroint és cracket használ, intravénásan. A társaság dettó, akik az életmódjukhoz szükséges pénzt a finn alvilágban keresik meg. Súlyos arcok, kicsit tán túl súlyosak is, azt ugyanis nehezen képzelem el, hogy ilyen szétcsúszott punkok bármelyik bűnözői körben ilyen felelősségteljes munkát végezzenek, mint e filmben is… Egyáltalán munkát végezzenek. Pike viszont hiteles. Az persze, innen nézve a távoli, elérhetetlen szociális mennyország, hogy egy börtönből frissen szabadult, egyedülálló nő az államtól azonnal kapjon egy berendezett lakást, normális házban, valamint szociális ellátást, melynek csak egyetlen feltétele van: nem produkálhat drogpozitív vérmintát. Pike azonban alaposan megszenvedi a tiszta létet, nehéz neki, de küzd. Úgy tűnik, végül talán sikerül is neki, amikor megjelenik a szénné varrt, csontvázzá szívott Lalli.

Pici túlzásai ellenére a film Pike-vonala rendben is van, erős és hiteles drogdráma, néhány igen sokkoló jelenettel. A film mellékszálai viszont szerintem feleslegesek. A drogelvonóról szabadult rendőr, akit a drogosztagba osztanak be, s akit felesége is elhagyott – elhagyható mellékszál, mindamellett, hogy erősen kérdőjeles is: WTF? Hogy így legyen krimi? Nem kell bele… Az idős rendőr és Pike kapcsolata is meglehetősen rejtélyes, ráadásul a végkifejlet ismeretében az is marad – na ezt viszont kicsit jobban ki lehetett volna bontani.

Nagyon intenzív, kifejezetten megrázó alakítást nyújt a filmben Jessica Grabowsky (Pike), de színészi értelemben jó a Lallit játszó Eero Aho is, bár karaktere kissé eltúlzott, a sminket, és a többi külsőséget illetően. Lalli két sameszét alakító fazon is inkább vicces, mint rémisztő, vagy akár hiteles – a film minden túlzása és felesleges mellékszála ellenére mégis igen erős, hatásos dráma. 7/10