Tényleg tele a polc a különböző műfajú, hangvételű, szemléletű és minőségű amerikai filmekkel, melyek a rendőri munka áldozatos felelősségét mutatják be, akár pro, akár kontra. Mi az, ami arra sarkallja a filmest, hogy Hollywood n+1-ik zsarufilmjét megcsinálja? Talán az, hogy társadalmi elvárás, sőt szükséglet, hogy minduntalan felmutassunk egy új hőst, aki közülünk (mármint a hétköznapi emberek közül) való, s bár nem tökéletes, de a rend embere. Aki minket szolgál, minket véd, hogy nyugodtan alhatunk. A zsaru az amerikai folklór egyik fontos archetípusa: az új világot meghódító telepesek békéjének őrizője, a seriff, az igazság bajnoka, a törvény őre. (Vagy nem, de az állítás tagadása is az állítás tényét igazolja.)

David Ayer nem először állítja piedesztálra az amerikai rendőrt (nála speciálisan a Los Angeles-i rendőrt). Az általa elmesélt történetek azonban sohasem tündérmesék, nem hősi eposzok, hanem a realitás talaján biztos lábakon álló valóságszekvenciák, az utcáról felszedett valóság darabjai egy kerek, egész mozaikká összeillesztve. Ezúttal egy rendőrjárőr-páros mindennapi életébe csöppenünk bele, megismerjük életüket, munkájuk lényegi és lényegtelen részeit – melyek egyike fogja képezni a film kvázi dramaturgiai ívét. A történetben nem fog semmi olyan esemény történni, amit eddig ne láttunk volna, akár Ayer egyik-másik történetében, akár más, hasonló filmben, akár a híradókban, vagy a népszerű rendőr-realityshowkban – a film mégis működik.

Ayer rendkívül jól mesél, tökéletesen tudja, honnan hová akar eljutni, és az addig megteendő utat jól be is tudja osztani. Tökéletesen ismeri az utca, a külvárosi bűnbandák törvényeit, természetét, a nyelvet, amit használnak, és ugyanígy van a rendőrök mikrotársadalmával is. Az általa elmesélt történet egyszerre hiteles és hihető, valamint tipikus is. A hitelességhez ezúttal egy mára kissé elcsépelt vizuális nyelvet, a különböző kézikamerák szubjektív nézőpontját alkalmazza, ami nem egy túl jó pont, de ezen az apró nüanszon aránylag gyorsan át tudunk siklani, ahogyan kibomlik a film valódi cselekménye. Igen pontosan megrajzolt karaktereket láthatunk a filmben, de különösen jól teljesít színészileg a főszereplő párost alakító Jake Gyllenhaal és Michael Pena. Az utolsó műszak kissé spoileres címe, és maga a film is mindent elmond, amit már eddig is tudtunk, de mégis érdemes megnézni. Erős film, hiteles figurákkal és megrendítő sorsokkal. Asanisimasa: 8/10