Filmnapló – 2013. július.

The Imposter (2012) – A Sundance-díjas film a valóságban rejlő, gyakran abszurd és hihetetlen drámaiságot aknázza ki bravúros színészi teljesítményekkel. Az angol Bart Layton ügyesen szerkesztett filmje a néhány évvel ezelőtt trendi ál-dokumentumfilmek egyikének tűnik, de nem az (a link spoileres). Inkább thriller. 7/10

Nyolc tanú (Vantage Point, 2008) – Jó koncepció az (fikciós) elnökgyilkosságot nyolc különböző szemszögből elmesélni, Pete Travis rendező a dolog akciórészének elejét ügyesen meg is oldja, a neves színészi gárdával azonban nem tud mit kezdeni (ami irtózatos ripacskodást eredményez), ráadásul ahogyan tisztul a kép, a film is menthetetlenül visszasüllyed a középszerbe. Kár. 4/10

A zene tovább szól (The Music Never Stopped, 2011) – Szerethető kis film, mely részben egy súlyosan beteg fiatalember sikeres zeneterápiájának dramatizált feldolgozása, részben pedig egy megható apa-fiú történet, melyben a konfliktust az eltérő zenei ízlés okozza. A filmről azonban többet mond el az alapjául szolgáló novella címe: Az utolsó hippi. Avagy: The Grateful Dead is Alive! 7/10

Holdrakéta – Az Apollo 11 repülése (Moonshot, 2009) – Az első ember általi holdraszállás eredeti filmdokumentumokkal megerősített verziója elsősorban az űrhajósok személyiségére, illetve egymás közti konfliktusaira koncentrál – ezek azonban korántsem bírnak olyan drámai súllyal, hogy az kellően izgalmassá tegyen egy szinte kizárólag ezzel foglalkozó, s minden egyéb, ám szorosan idekapcsolódó kalandtól lecsupaszított filmet. 5/10 

Ég veled, Gary! (Adieu, Gary!, 2009) – Kedves, szeretetteljes, hangulatos életkép a franciaországi arab diaszpóra hétköznapjairól, identitáskereséséről, effélékről, kiváló zenével (Le Trio Joubran), de sajnos különösebb sztori nélkül. 6/10

Büszkeség (Pride, 2007) – Megejtően naiv, bájosan didaktikus és elragadóan rasszista sportdráma Jim Ellis afro-amerikai úszóedző életéről, harcairól és figurájáról. Tökéletesen jelenik meg a hetvenes évek közepének stílusa, hajviseletei, zenéi, hangulata a 2007-ben (!) készült filmben. “Katartikus.” 6/10

Születés (Birth, 2004) – Meglehetősen bizarr témájú, nem is igazán jól sikerült thriller/dráma, Nicole Kidman viszont baromi szépen játszik a kitartó, szinte bergmanian kíméletlen premier plánokban. 6/10

Kategória: Film, Filmnaplók, Tévé
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.