Klip (Clip, 2012)

Közepes botrányt okozott Európa-szerte, így nálunk, a Titanicon is, az 1983-as születésű szerb Maja Miloš bemutatkozó Klip című filmjével, pedig nyilvánvaló szándéka volt, hogy most ő akkor alaposan kiborítja a bilit/megmondja a tutit/beleszarik a ventilátorba. A viszonylagos (mert azért nyert itt, ott díjakat) Klip 2kudarc oka éppen az, amit ő annyira el akart mondani: a kiégett, kiélt, leszállított ingerküszöbű és értékrendszerű köz-közöny. Egész egyszerűen, ma már olyan világot élünk, hogy egy normál művészfilmes (tehát, tételezzük fel, hogy értő) közönségben nem okoz túlzott felzúdulást egy méretes hímvessző szopásának premier plánban való nyílt, kendőzetlen megjelenítése, nem háborít már fel senkit gyökeresen a tizenévesek vad és önpusztító, érzelmeket azonban mélyre elásó szerelmiszexuális élete és szórakozási szokásai, legfeljebb csak sajnálkozni tudunk rajtuk és örülünk, hogy mi még nem voltunk ilyenek (pedig dehogynem). Legtöbbünket egész egyszerűen nem érdekel a valóság, mint olyan, mint filmtéma, pontosan úgy, ahogyan  e film szereplőit sem érdekli semmi az égadta világon.

Nem érdekli őket semmi, kivéve az a minden szempontból mű highlife, amit a zenetévék bombasztikus videoklipjeiből, amit az interneten bárhol fellelhető pornófilmekből elleshetnek. Számukra ez jelenti az élet kizárólagos szépségét, a buli, a szex, a pia és a drogok. Nem érdekli őket a valóság, hogy ők nem multimilliomos rapsztárok, akik egész életüket medenceparton töltik pezsgőzéssel és kokainhegyek között, miközben körülöttük bikinis bombázók rázzák a seggüket hatalmas amplitúdóval és frekvenciával; hanem, például ruppótlan, dél-belgrádi lakótelepi suttyók, akik anyjuktól kunyerálnak dellát, mert szégyellik, ha más fizet nekik, akik otthon rendszeresen a húgaikkal küzdenek a tévé birtoklásáért, akiknek történetesen rákbeteg apjuk otthon haldoklik. A betépett álom és a kiábrándító valóság közötti dinamika aztán kurva gyorsan megeszi az ember lelkét, főleg, ha az egy 16 éves, valójában gyengédségre, romantikus szerelemre vágyó lány.

Szóval, Majácska nem aratoKlip 1tt akkora vihart, mint szerette volna, azonban közel sincs arról szó, hogy tehetségtelen lenne. A film (sokban köszönhetően a főszereplő Isidora Simijonović drámai mélységeket és hardcore pornót is bevállaló és teljesítő merészségének) igen érzékletesen ábrázolja azt a titokzatos, vad és felelőtlen világot, amit baromira nem akarsz megismerni, ha történetesen húgodról, lányodról lenne szó benne, bármennyire szétfúrja oldaladat az aggódó kíváncsiság. A film dokumentarista hűséggel, naturalisztikusan mutatja meg ezt – persze, szó sincs arról, hogy filmen ez újdonság lenne, gondoljunk például a Larry Clark, vagy mondjuk, Mundruczó Kornél első filmjeire. Igen ügyes, bár nincs teljesen kifejtve az okostelefon, mint cselekményszervező, és -rögzítő eszköz állandó szerepeltetése. Kortünet és kötelező kellék, de a film végére váratlanul elfelejtődik, pont úgy, amilyen váratlanul, szinte derült égből becsap a happy end. A sokkolónak szánt képek már nem hatnak annyira, mert már látta azokat mindenki valahol máshol, más alkalommal, mögötte viszont nincs semmi, pontosabban, csak a semmi van, az pedig nem érdekes. Megdöbbentő látni ezt a sivárságot, de akkor sem érdekes. Még akkor sem, ha a jövő az övék… Leszarom, Ők is leszarnak. Le van szarva minden. Asanisimasa: 5/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.