Hannah Arendt (2012)

Talán nincs nehezebb vállalkozás a filmezésben, mint filozófusok életéről filmet készíteni. A bölcsességet szerető elmélkedők legfeljebb gondolataikban harcos emberek, akik esetleges párbajaikat is jobbára higgadtan érvelve vívják meg hannah arendt - barbara sukowaszóban, de tán inkább írásban, a szellem szintjén, de szinte sohasem fegyverrel. Ergo, a róluk készült filmek sem fognak bővelkedni látványosságokban, rengeteget beszélnek bennük, többségükben olyan dolgokról, melyek a nagyközönséget kevéssé mozgatják meg.

Hannah Arendt a XX. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója volt, aki minden elébb felvetett prekoncepció ellenére mégis igen komoly hullámokat tudott vetni rendhagyó gondolataival a berögzült, sematikus, illetve az indulatok által vezérelt közgondolkodásban. Életművének legnagyobb részét a különféle totalitárius rendszereknek vizsgálatának szentelte, melynek részeként például elsőként tett kvázi egyenlőségjelet a sztálini Szovjetunió és a hitleri Németország politikai rendszere köré, de ő volt az is, akit zsidó származása ellenére szinte közutálat övezett egy időben Izraelben és a világ zsidó, illetve zsidóbarát közösségeiben. Margarethe von Trotta, a német film Mészáros Mártája éppen ennek a botránynak okairól mesél Hannah Arendt életéről szóló filmjében, mintegy mellékesen felvillantva ennek okán Arendt életének néhány fontos eseményét, belső küzdelmeit és saját zsidóságával kapcsolatos viszonyát is.

A film cselekménye 1960 május 11-én kezdődik, amikor a MOSZAD különleges ügynökei Argentínában elfogják Adolf Eichmann volt SS-Oberstrumbannführert, akit nem kevesebbel vádoltak, minthogy ő szervezte meg az ún. Endlösungot, minek következtében Közép-Európa több országából (így Magyarországról is) több mint ötmillió embert szállították Auschwitzba és más haláltáborokba. Izrael hannah arendt 1állam hosszas adatgyűjtés és kihallgatássorozat után az évben, 1961 április 11-én emelt vádat Eichmann ellen, amit nagyjából egy éven át folyó, hosszas bizonyítási eljárás követett. Az amerikai New Yorker magazint az akkor már neves filozófusprofesszorként ismert Arendt tudósította a jeruzsálemi perről, aminek eredménye lett a később Eichmann Jeruzsálemben – A gonosz banalitása című esszé (?) lett, ami aztán elég jelentős vihart kavart az érintettek körében, szinte minden társadalmi rétegben és intellektuális szinten. Arendt Eichmannt szürke bürokratának, egyszerű, jelentéktelen átlagembernek tartotta, aki a rendszer ördögi sajátosságai miatt vált/válhatott azzá, amivé, szemben a holokauszt-túlélők érthetően dühös, elkeseredett vérbosszú-vágyával. Ez természetesen végletes leegyszerűsítése Arendt gondolatainak és az azzal való vitának, bővebb információkért érdemes elolvasni az esszét (remélem, ez a teljes szöveg), de akár Heller Ágnes gondolatait vagy Szilágyi-Gál Mihály Kertész Imre Sorstalanságával párhuzamot vonó elemzését. A túlélők (és a háború győztes országainak közvéleménye általában) arroganciával, népe és származása iránti érzéketlenséggel vádolták a filozófusnőt, míg az elsősorban a rendszer természetének felismerését, az ellene való okos és hidegfejű küzdelmet, nem pedig a vérbosszú primitív, bár érzelmileg indokolt, ösztöntől vezérelt beteljesítését tartotta fontosnak.

Trotta (Barbara Sukowa súllyal bíró megjelenítésében) Arendt intellektuális, elmélkedő, magában tépelődő személyiségét mutatja be, akinek sem gesztusaiban, sem életvitelében nincs már semmi nyoma származásának, ellenben a valódi kulturális háttérként meglévő német filozófiai iskolával, s annak kíméletlen, minden pillanatban önvizsgálatra és tárgyilagos, hűvös aggyal történő elemzésre késztető tanításával. Felvillan a filmben a pikáns módon később a náci pártba is belépő Heideggerrel való élethosszig tartó szerelem-barátság is, a New York-i emigráció évei is, valamint elég alaposan az Hannah Arendt, fiatalon - Friederike BechtEichmann-per jeruzsálemi jelenetei is, melyek hitelességét eredeti filmdokumentumokból vett szekvenciák biztosítják – látunk túlélőt, aki hosszan sorolja Auschwitzban elhunyt rokonait, látjuk, magát Eichmannt is, amint elismeri bűnösségét és látjuk, ahogy az izraeliek úton-útfélen, kávézókban és a piacon zsebrádiókból, tévén keresztül követik a pert. Ezek a jelenetek adják meg az amúgy érzelmileg, de gondolatilag is igen statikus, akciómentes jelenettel való dinamikát, viszont ezekkel együtt könnyű megértenünk Arendt akkoriban botrányosnak tűnő, egyéni gondolkodását.

A forgatókönyv elég jól sikerült tehát, azonban Trotta rendezése olykor tobzódik a ma már szinte megmosolyogtatóan teátrális jelenetekben. Arendt egyetemen tartott, önmagát védő beszéde például szinte Frank Caprát idézi a hangulat fokozásával, a csillogó tekintettel, a dühösen távozó, meghazudtolt egyetemi potentáttal és a tapssal. Nem tudom, hogy a kronológiai hitelességre való törekvés az oka a színészek szinte kivétel nélkül eltúlzott, széles gesztusokból álló játékának, szélesen artikulált, természetellenes hangsúlyainak – ha így van, akkor a film ebből a tekintetből (is) profi munka, ha azonban nem, akkor bizony csak arról van szó, hogy bénán sikerült. Attól tartok, az utóbbi az igaz. Tényleg olyan ez a film, mintha 1962-ben készült volna, Hollywoodban, tévéjátéknak. Ha viszont ezen a technikai jellegű bénázáson felül tudunk emelkedni és érdeklődünk a filozófia, az etika és a politológia, a politikatörténet kérdései iránt, akkor más a helyzet. Az biztos, hogy ez nem az a film, amelyik az érzékeinkhez szól… Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Hannah Arendt (2012) bejegyzéshez

  1. kl szerint:

    Cikksorozatként tudósítást írt (filozófiai köntösben, persze), aztán politikalméleti-filozófiai könyvet ÍEichmann kapcsán. Bár az esszé nagyjából bármilyen lehet.
    Nem felkérték, hanem ő maga jelentkezett a lapnál.
    Sosem “tett egyenlőségjelet a sztálini Szovjetunió és a hitleri Németország politikai rendszere köré”. Mint két totális diktatúra, hasonlóképpen jellemezte őket.
    A “saját zsidóságával kapcsolatos viszonya” szinte semennyire nem jelentkezik a filmben.
    Az Eichmann Jeruzsálemben úgy 340 oldalas, sokkal több, mint a belinkelt részlet.

    “május 23-án vádat emelt Eichmann ellen, amit nagyjából egy éven át folyó, hosszas bizonyítási eljárás követett.”
    A kihallgatás és adatgyűjtés zajlott 1961. áprilisáig, és a tényleges per még csak azután vette kezdetét.

    Jó ez a rövid írás különben, csak nem győzött meg, hogy a szerzője látta volna a filmet, vagy ismerné a sztorit.

    • efes szerint:

      Hannah Arendt saját zsidóságával való viszonya folyamatosan elő-előbukkan a filmben, ha megnézed majd, te is láthatod. Természetesen, nem arról van szó, hogy kifordul a nézőkhöz -úgy Brechtesen, sőt, Vidnyánszkysan- és elmondja, mi a baja azzal, hogy ő zsidónak született, hanem a különféle szituációkból, kávéházi, otthoni beszélgetések félmondataiban, egyebekben jelenik ez meg.

      Úgy értem: ‘kvázi’ egyenlőségjelet tett a náci és a szovjet rendszer közé.

      “Remélem, ez a teljes szöveg” – tehát egy szóval sem állítom, hogy a belinkelt szöveg a teljes Eichmann Jeruzsálemben (amit természetesen nem olvastam, de nem is hiszem, hogy e film ajánlásához elengedhetetlenül szükséges.)

      Az Eichmann-per vádemelésének időpontját rosszul copypasteltem be a wikipédiából, gratulálok és köszönöm, hogy kiszúrtad, valamint köszönöm az észrevételeket is. Más?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.