Az utolsó napok a Marson (The Last Days on Mars, 2013)

Nem kell bedőlni a hangzatos, nem kicsit nagyképű címnek, ahogy én bedőltem, Az utolsó napok a Marson (majdnem mint: Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza) nem több egy közepesen érdektelen, klasszikusan B-kategóriás scifi-thrillernél, vagy lightos horrornál. Még jó, Last-Days-on-Mars 2hogy egyelőre nem hallottam hazai megjelenésről, így ezt a filmet is magamra vehetem, kvázi önként vállalt keresztként, megváltva titeket teljesen felesleges megtekintésétől…

Ott vagyunk a Marson, nyilván valami terraformálás-ügyben, amit viszont nem nagyon kötnek orrunkra a film alkotói: Sidney J. Bounds novellájából írta Clive Dawson, rendezte Ruairi Robinson. Nem ez a lényeg a szempontjaik szerint, inkább az, hogyan lehet minél sötétebb színben felfesteni az eddig legreálisabbnak tűnő következő életterünket, a Marsot. Ami vörös, amint azt már minden internet-felhasználó jól tudja a NASA által gondosan meg-megosztott nagyfelbontású helyi fotókról. Szóval, ott vagyunk, emberileg is, nemcsak ilyen tákolmány kis kütyükkel, és már jönnénk haza, amikor jól megfertőz minket a bolygó valami gonosz baktériummal, melynek következtében eldobjuk a szkafandert és foszló arcbőrű zombicsimpánzként rohangálunk még egészséges embertársaink után, akiket megfertőzve… a végén csak egy maradhat, vagy egy sem. (De akkor minek ez az egész?)

A cselekmény váza nagyjából ekvivalens az Alien-széria első részével, amit én még inkább Nyolcadik utas a halálként nevezek, mert ezen a címen láttam a mozikban. Na jó, itt kvázi a bolygó az alien, a többi viszont dettó. Robinsonéknak viszont közel sem sikerült olyan jegeces hangulatot teremteni, mint Ridley Scottnak, ha nem szkafanderben rohangálnának a film szereplői, akkor az egész játszódhatna, mondjuk a Szaharában, vagy mondjuk Coloradóban, a western-filmek klasszikus helyszínén, a lenyugvó last-days-on-mars-1napban vörösen izzó, bizarr formájú sziklaképződmények árnyékában. A Mars ugyanis tök így néz ki, tehát felesleges volt ezt a soványka sztorit odatranszportálni. Az akciódúsabb részek ráadásul a marsi éjszakában, fejlámpák imbolygó fényében játszódnak, ritkábban pedig homokviharban – a lényeg, hogy alig látni valamit az egészből. A homok a szélben, tudod, hogy az vagyok, na az legalább vicces lenne, ha ehhez Balázs Fecó énekelné a kísérőzenét. Okok, magyarázatok nincsenek, csak a nettó rohanás innen oda, onnan amoda, ahol van rádióvevő, hogy jöjjön a mentőűrhajó, nyomunkban az egyre növekvő számú mars-zombi, akiket csak villanásra látunk. Viszont a nyomukban minden csupa vér, ahogy az szokásos.

A film egyetlen pozitívuma, hogy viszonylag odafigyel a tudomány mai állása szerinti realitásokra: a Földdel, valamint az anyaűrhajóval való kommunikáció időbe telik, a Marson itt sem lehet lélegezni, talán csak a mozgás lehetne légiesebb, tekintve hogy a gravitáció (állítólag) 2.63-szor kisebb, mint a Földön. Értsd, egy Bud Spenceri pofon a Földön csak a kocsmából katapultál, a Marson viszont talán még orbitális pályára is állít. (Jó, tudom.) Szóval, nem jött be. Asanisimasa: 3/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Az utolsó napok a Marson (The Last Days on Mars, 2013) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.