Poroló 52. – Sem fedél, sem törvény (Sans toit ni loi, 1985)

(Poroló – e cikksorozatban régebbi filmek, filmklasszikusok kerülnek sorra, mintegy “leporolva” őket; kíváncsian nézegetve, vajon “működnek-e még” mai szemmel nézve.)

Egy mínuszos hírt bont ki tulajdonképpen Agnes Varda velencei fődíjas Sem fedél, sem törvény című filmjében: egy hideg téli éjszakán egy fiatal lány holttestét találják meg egy dél-franciaországi ültetvényen, az árokban. A filmből aztán megismerhetjük a lány (Mona – Sandrine Bonnaire) életének utolsó néhány hetét, ahogyan hátizsákjával, sátrával bolyongott a környéken, minden cél nélkül. A bolyongás okára egy elejtett sem fedél, sem törvény 2félmondat utal, Monának elege lett titkárnőként főnökének kekeckedéséből, ezért ment “világgá”. Mona lázadása tehát egyfajta konkrét kivonulás a társadalomból, egy olyan szabad világot keresve, ahol békén hagyják az embert. Nincs semmilyen ideologikus magyarázata Mona menekülésének, nem divatból teszi és nem azért, mert társat keres. Élni szeretné csak az életét. Társai akadnak útján, de egyik mellett sem tart ki sokáig, vagy egyik sem tart ki mellette sokáig. Az egyik nem bírja a mosdatlanságot, a másiknak társai nem viselik el a női társaságot, a harmadik munkát kér cserébe, a negyedik bűnöző, az ötödik pedig alig beszámítható vénasszony, akitől viszont önző rokonai tiltják el. Csapódik ide, csapódik oda, ajtókon kopog be, istállókba kéredzkedik. Céltalan bolyongása lassan felemészti egészségét, elveszi életerejét.

Mona lázadása tulajdonképpen pontos párja A kis Valentino lázadásának, éppolyan üres, értékek és célok nélküli egyszemélyes forradalom, egy vakmerő ugrás a semmibe. A szabad világban Mona “jutalma” ezért a halál, míg a szocializmus béklyói még ezt sem engedik meg a kis Valentinónak.

Jeles filmje formailag erősen stilizált, míg Varda szinte dokumentarista módon filmez. Mona vándorlását szemtanúk, szállásadók és alkalmi útitársak kommentálják bele a kamerába, ki a nézőkhöz, magát a történéseket pedig teljesen hagyosem fedél, sem törvény 1mányos módon lefilmezve látjuk. A (többségükben amatőr) szereplők azonban játsszák szerepüket, ez ma már nagyon szembetűnő. Bemutatása idején dicsérték Bonnaire alakítását, én ma ezt nem tenném – hiteltelen minden gesztusa, leveheti azt bárki, aki látott már csövest, látta már a lejmoló szipus punkokat az Oktogonon, netán maga volt ilyen életstádiumban, stb. A film üzenete azonban, ahogyan azt Varda közvetíti, ennek ellenére ma is hiteles és pontos. A dolgok ma már nálunk (is) így mennek, csak nem így néznek ki.

Érdekes, hogy ez a film a nyolcvanas évek közepén kisebb kultusznak örvendett, jellemző módon éppen amiatt, amibe belehal Mona: céltalan lázadás, a csakazértis  fuckoff, a nyíltszíni drogozás és a többi cuccozás, a minden-tagadás miatt. Ma már persze e film akkori rajongói már mind rendes emberek, orvosok és politikusok, autószerelők és tanárok, ha még élnek. Egy dolog idegesített nagyon, a teljesen érthetetlen módon használt modern vonósnégyes, mint kísérőzene – buta “értelmiségi” sznobizmus.

Kategória: Film, Poroló
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.