Bennfentes játék (Le capital, 2012)

A görög-francia Costa-Gavras pici egészséges szerénytelenséggel egyenesen Marx tagadhatatlanul nagyhatású művéről, A tőkéről nevezte el legújabb filmjét, a globális pénzvilág erkölcstelen machinációit leleplezni szándékozó Le capitalt, ami a magyar “keresztségben” már Bennfentes játékra finomodott. Ezúttal nagy bennfentes játék - gad elmalehcsalás nincs a címferdítésben, hiszen a film sztorija valóban egy igen nagy volumenű banki csalást mesél el, mely egy -fiktív- francia nagybank fiatalon megválasztott, energikus és kíméletlen elnöke, valamint a bank fő részvényesei között zajlott le. Costa-Gavras pedig eme bűnös ügylet kapcsán kívánta saját, átfogó véleményét kifejezni az egész világgazdaságról, amiről Marx hatalmas műve is értekezik; de valljuk meg, ebben azért Marx messzebbre, mélyebbre és magasabbra jutott, míg a baloldali radikális elkötelezettségéről mindig is ismert emigráns rendező megmaradt az utcai tüntetések, jobb esetben közepes publicisztikák lózungjainak a szintjén.

bennfentes játékViszont dicséretére legyen mondva, hogy a dialektika mindvégig vaskosan megmarad a filmben, amolyan filozófiai vezérfonalként. Maga a “főhős” alakja is szimbolikus. Marc Tourneuil (Gad Elmaleh) lelkében pontosan tudja, hogy amit és ahogy tesz, az erkölcsei, de a bank etikai kódexe szerint is bűn, ennek ellenére megteszi, mert tudja, hogy hiába választaná a jobb, “Robin Hood-i” utat, magát a rendszert, az óriási, gigászi játékot megváltoztatni úgysem tudná. Felesége és családja hithű marxista, ráadásul az ortodox vonulatból, Costa-Gavras azonban őket is gúnyosan jellemzi: bár látványosan nem értenek egyet azzal, amit Marc végez, a bankelnöki (évi 1.8 millió eurós) fizetés kényelmes előnyeit azért gond nélkül élvezik.

Sok pénz az évi 1.8 millió euró, de Costa-Gavras ezt is relativizálja azzal, amikor rögtön azt is megemlítteti egy párbeszédben, hogy ennél lényegesen többet keres egy élvonalbeli focista. A néző kapkodja a fejét, repkednek a jutalékok, számlaegyenlegek, tízezer eurós hotelszámlák (hogy milyen kis pöcsök ezek a mi politikusaink is…), árfolyamkockázatok és az összes pénzügyi téboly, amitől az bennfentes játék - középen gad elmaleh és gabriel byrneátlagembernek két pillanat után zsong a feje (ha nincs érintve a témában). Már majdnem rábólint, hogy na, igen! Ezek a ronda cúnya bankok, csak elveszik a pénzt a szegényektől és odaadják a gazdagoknak! Ni! Costa-Gavras kimondta! Csakhogy, legalábbis ha nem vagyunk sültbolond agyatlan pogácsák, látnunk kell azt is, hogy a dolog nem megy másként, csak ilyen gonosz, igazságtalan, erkölcstelen módon. A világ nem mozog gazdaság nélkül, a bankok nélkül pillanatok alatt ezer évvel ezelőtti társadalmi viszonyok között találhatjuk magunkat. Semmi nem történhet a világon bankok nélkül, lehet hőzöngeni, utcára vonulni és dobálózni – semmi nem fog történni. Bankok nélkül még azok az üvegek sem kerülhetnek az önjelölt igazság bajnokainak kezébe, amik most Molotov-koktélként repülnek az éppen kipécézett bankfiúk üvegportálja felé. Bankok nélkül nem készülhet olyan film sem, amely leleplezi a pénzvilág és a bankok sötét üzelmeit, bankok nélkül még Costa-Gavras sem tud filmet csinálni. És ez így van jól – de ezt tudja Costa-Gavras is. Marx pedig már régen tudta… Sőt. Asanisimasa: 6/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.