Téli álom (Kis Uykusu/Winter Sleep, 2014)

Törökország messze nem sorolható a legbigottabb iszlám államok közé, mégha kedves vezetőjük, Erdogan mostanában ezt nem is nézi jó szemmel. Ráadásul, a török kultúra is (a maga rendkívüli sokszínűségében) egy markáns, külön vonulatot képvisel a kisázsiai, közel-keleti népek között. A törökök történelmük során mindig is erős kapcsokkal fűződtek hozzá a nyugati világ értékeihez, ma, amikor sokmilliónyi török dolgozik Európában és az otthon maradottak között is sokan vágyják azt, hogy országuk teljes jogú tagja legyen az Európai Uniónak, talán még fokozottabban így van – miközben az iszlám is újra erőre kapott az egyik legliberálisabb muzulmán vallású országban. Azt azonban nem gondolnám, hogy az alkoholizmus társadalmi problémaként jelentkezne, hiszen részegeskedést a Próféta egyáltalán nem ajánlja, sem a hithű, sem a hitetlen követőinek. Nuri Bulge Ceylan tavaly Cannes-ban Arany Pálmára érdemesített Téli álom című filmjében viszont több részeget látni, mint a valaha iszlám országban készült filmben összesen sem.

téli álom 1Erős túlzás lenne azonban azt állítani, hogy az emberes hosszúságú (196 perces!) filmnek a piálás lenne a fő témája, az csupán amolyan leitmotiv, illetve hozománya az egyik topiknak, miszerint a török társadalom leszakadó, szegényebb fele bizony nem feltétlenül a Koránban találja meg a boldogulást, ellenben a bűnben és az alkoholban igen. A varázslatos Kappadókiában történő történet főszereplője Aydin, egy tehetős ember (ezt látjuk, hiszen helyes kis szállodát működtet a világhírű barlangvárosban, emellett állandóan samesze kíséri, de többször ő maga is elmondja magáról), akit untatnak a hétköznapi dolgok, és legszívesebben könyvei között, felszínesen moralizáló cikkek írásával és a majdan általa megírandó török színháztörténetéhez való készülgetéssel idejét töltve áltatja magát azzal, hogy ő egy jó ember. Ifjú felesége, valamint velük élő, friss válása után kissé érdes modorú húga hiába próbálják szembesíteni elefántcsonttoronyba zárkózásának mély hazugságával, Aydin inkább még jobban belefordul a hóba burkolózó, turisták által elhagyott, mesebeli táj álomvilágába. Hosszadalmas, nyakatekert beszélgetésekben, elmélkedésekben építi folyamatosan a falat maga köré, melyet még az a kisfiú sem képes áttörni, aki szegény, megszégyenített, részeg apja helyett próbál elégtételt venni egy Aydin felé dobott kővel.

téli álom 2Kell a bő háromórás vetítési idő, hogy Aydin képes legyen átlátni azt a szakadékot, ami az ő liberális, kifinomult, nyugatias világa és a mai török társadalom nagy része között húzódik, és egyedül ez nem is megy neki. Kell ennyi idő, hogy mi nézők megérthessük azt a sértettséget, amit egy szegénységében megalázott ember érezhet és azt a büszkeséget, ami hajtja az igazságtétel felé (mely akár áttételesen még nagyobb kárt is okoz neki). Nem kell viszont ennyi idő Aydin végtelen civakodásaira, amit feleségével, illetve a háta mögötti pamlagon elheverő húgával folytatott.

téli álom 3Mindazonáltal, Aydin egyszerre csehovi és tarkovszkiji figura. Ceylan nem is rejti véka alá, hogy filmjét és a történetet három Csehov-novella ihlette, és a dialógokhoz különböző Tolsztoj és Voltaire-szövegeket is felhasznált. Az a vidéki téli tétlenség gerjesztette önmarcangoló elvágyódás, amit e film szereplői éreznek, az színtiszta csehovi toposz. Az őszülő, idősödő értelmiségi férfi számvetése múltjával, jelenével és jövőjével, ahogy áll a hóesésben hosszú kabátjában a temető mellett, ahogy hallgat, az Tarkovszkij. Ahogy moralizál, ahogyan a meleg szobából és kényelmes fotelből megítéli a kinti szegények nyomorúságát, abban viszont Tolsztoj gróf köszön vissza. A film kulcsjelentét képező vadászat, és főleg az előtte való ivászat is nagyon “oroszos”. A film mégis török bír maradni és képes arra, hogy általa érzékileg megtapasztaljunk különböző élethelyzeteket, megérezzünk valamit a különböző udvariassági formulák (vendégség, kínálás, cipőlevétel, stb.) társadalmat meghatározó szerepéről.

téli álom 4Érdekes Isten (Allah) szerepe a filmben, hiszen bár a helyi hodzsa (hittanár, hitszónok) fontos szereplője a történetnek, valamint Aydin is értekezik a vallásról, és ír, ha másról nem is, mint az imádkozó imámok büdös lábáról. NINCS jelen semmilyen formában, Ceylan filmjében inkább Isten (Allah) és a benne való igazi hit hiányáról beszél. Még a hodzsát sem látjuk tevékenysége közben (ami persze, nem jelenti azt, hogy ebbéli tevékenységét hanyagolná), azonban az anyagiasság, a pénzhez való különféle viszony annál súlyozottabban van jelen.

Ceylan korábbi, Három majom című filmje szintén a hatalom, a pénz és az ezeket nélkülözők háromszögében kutakodik. Ez a Téli álom azonban annál, ha lehet, súlyosabb, szomorúbb és hidegebb alkotás.

Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Csodák (Le meraviglie/The wonders, 2014) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.