A bíró (The Judge, 2014)

Az a helyzet, hogy bár A bíró című film cselekményét olyan motívumok díszítik, mint “lehugyozás”, “hányás”, “leköpés” és “befosás”, mégis régen láthattunk ilyen szép, de főleg őszinte feldolgozását az amúgy igen közhelyes apa-fiú konfliktusnak, ráadásul mindezt az ún. “tárgyalótermi dráma” műfajában, az adott klisék ügyes, kreatív felhasználásával elővezetve; miközben a történet a végére nem átall az amerikai jogrendszer igazságossága mellett határozottan kiállni, a csillagsávos lobogó pedig büszkén lobog a háttérben… Zavarba ejtő darabnak is gondolhatnánk David Dobkin méretes (141 percnyi) darabját, pedig még ezt sem mondhatjuk megtekintése után. Minden pátosza, hazafias meggyőződése, hite ellenére egy egyszerű, egyenes finom és becsületes film ez – tán nem akkora baj ez.

a bíró - robert downey jr.Szóval, az alapkonfliktus: a fiú (Robert Downey Jr.) ma jólmenő sztárügyvéd a nagyvárosban, az apa tekintélyes bíró valahol isten háta mögött, a kisvárosban. Apa (Robert Duvall) nem beszél már régóta fiával, mert az egy link, tisztességtelen pernahajder, ráadásul közvetve bár, de felelős fényes baseball-karrier előtt álló bátyjának (Vincent D’Onofrio) végzetes sérülésében, márpedig a baseballnál nincs fontosabb dolog egy keresztény, középnyugati kisvárosban (Amerikában). Anya azonban hirtelen elhalálozik, így a fiú hazautazik a kisvárosba – apa épp csak odabiccent neki. Később azonban kiderül, hogy apa makulátlan renoméjába hiba csúszott, a rendőrség kezdetben gondatlanságból elkövetett emberöléssel gyanúsítja, ám később egy ennél nagyobb, komolyabb ügy fenyegető körvonala rajzolódik ki, melyben úgy alakul, hogy a fiú védi az apát a bírósági perben, melynek tétje valójában az apa (a hajdani bíró) egész addigi életpályája, tisztessége, szakmai, bírói hitele.

a bíró - robert duvallEhhez képest, a fiú valóban sztárügyvéd, fesztelen, lezser fazon, a nyitójelenetben simán levizeli ügyészkollégája cipőjét, amikor az éppen alkalmatlan pillanatban próbál peregyezséget kicsikarni tőle. Bőbeszédű, mint minden filmbeli sztárügyvéd, szinte “hányja” a szavakat magából, mondhatni “szófosó”, ehhez képest vidéki kollégája csupán idegességében nyit minden napot azzal, hogy gyomortartalmát a bíróság lépcsőjére üríti. Nem részletezem, a történet folyamán végig fontos szerephez jutnak a különféle testnedvek, gyomor- és béltartalmak szokásos és szokatlan ürítései, de fontos leszögezni azt is, hogy ezeknek semmilyen öncélú szerepük nincsen, nem undorítani, bosszantani vagy provokálni akarják a nézőt, csupán bizonyos helyzetek, jellemek, illetve állapotok természetes velejáróiként történnek meg a vásznon, melyek viszont a történet lényeges mozzanatai. Mindamellett kitűnően ellenpontozzák is a cselekmény, olykor igen érzelmes fordulatait, így téve azt tisztává, egyenessé és őszintévé.

A tárgyalótermi dráma műfaja mindig vastagon moralizál, éppolyan kötelme ez, mint az ismert, sokszor látott amerikai jogrend perrendtartásának szinte hitchcockian szuszpenzes dramaturgiája. A tét itt az amerikai igazságszolgáltatás kvázi csúcsának, a bírói intézménynek a feddhetetlensége, hogy létezik-e olyan emberi, humánus, erkölcsi indok, magyarázat, mely megengedi, hogy helyrehozza egy bíró saját korábbi ítélkezésbeli hibáját, ráadásul törvénytelen módon, és ez mennyiben hat vissza pályájára, saját megítélésére. Fölülírhatja-e az emberi tisztesség, a természetes igazságvágy a törvényt? A film megadja a választ, viszont azt is sikerrel eléri, hogy nekünk, nézőknek ne kelljen rögön hánynunk a szájunkba rágott amerikai propagandától.

a bíró - robert downey jr. és robert duvallEhhez elsősorban az kell, hogy az apa és tékozló fiának viszonya szépen ki legyen fejtve (ami megtörténik), és a történet szereplőinek, magának a konfliktusnak és a történetnek ne legyen hiteltelen mozzanata, élőnek, valódinak és igazinak kell hatnia. Szerintem ebben nincs is hiba, még akkor sem, ha néhány fordulat kiszámítható. Mindamellett, jutalomjáték is ez a mozi két kitűnő színésznek: Robert Downey Jr. játszhat akármit, idétlen képregényhőst, klasszikus detektívfigurát, romantikus komédiában bájgúnárt, akciókrimiben lúzert, nyomhatja fullba’ a kretént, tulajdonképpen hibátlan mindben – drámai szerepben is, mint e filmben. Kevés nála természetesebb, spontánabb figura van ma Hollywoodban, ő tényleg el tudná játszani a Beverly Hillsi telefonkönyvet is, ha arról lenne szó. Robert Duvall pedig egy nagy bölény, hatalmas színész, olyan alázattal és olyan lendülettel, hogy az tényleg tiszteletre méltó.

Gazdag cselekményű, értékes, érzelmes és tanulságos film, Janusz Kaminski elegáns fényképezésében.

Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

8 hozzászólás a(z) A bíró (The Judge, 2014) bejegyzéshez

  1. ChrisDry szerint:

    4/10-nél semmivel sem ér többet, sablon tárgyalótermi film

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  7. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  8. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.