A királynőért és a hazáért (Queen and Country, 2014)

Valamivel több idő telt el azóta, hogy Bill Rohant mogorva, de érző szívű nagyapja eltranszportírozta iskolakezdéskor leendő tanintézményébe, hogy aztán kisvártatva röhögve száguldjanak vissza a Temze-folyó Fáraó nevű szigetén megbúvó Szfinx nevű, mesebeli házukba, a kriketthez, a vízhez, a horgászáshoz és a többi kalandhoz. Az ok mindössze annyi, hogy az iskola is áldozatául esett a náci németek bombáinak, mint ahogy a kilencéves Bill gyerekkorát is alapvetően meghatározta a háború. Az 1988-ban öt Oscarra is jelölt Remény és dicsőség eme zárójelenetével kezdődik, mintegy 16-17 év múltán, A királynőért és a hazáért is, azonban Bill életében nem telt el több tíz évnél – pontosan ennyi is elég azonban ahhoz, hogy a háborút gyerekfejjel végigjátszó Billből William, egy 18 éves, helyes és fess fiatalember váljon. Tehát, eme rövid intervallumtól eltekintve, John Boorman saját tulajdonképpeni önéletrajzát ott folytatja, ahol anno abbahagyta. És úgy is, mégha ezúttal szobrok és szobrok árnyai nem is szegélyezik útját…

a királynőért és a hazáért 4A háborús élmények igen mélyen beleivódnak azok lelkébe, akik kénytelenek voltak azt átélni, általában csak azok rázzák dühösen lándzsáikat, akiknek soha nem volt részük benne. Hallottam tavaly a bámészkodó tömegben, amely a Kodály-köröndi rettenetes tüzet nézte, hogy egy idős asszony azt mondta: – Ezt a szagot a háború óta nem éreztem! Nyilvánvalóan a háború élményét is sokan, sokféleképpen próbálták már feldolgozni, Az 1932-es születésű Boorman is ezt teszi, beleszőve saját gyermekkori emlékeit. A remény és dicsőség elbeszélőmódja engem valahol arra a szemléletre emlékeztetett, amit Kertész Imre írt meg a Sorstalanságban, ahogy egy tudatlan, még tiszta lelkű gyermek látja a szörnyűségeket, nem ismerve az azok mögött álló politikát, történelmet, a vallási, társadalmi és kulturális hátteret. Boormannak természetesen, semmi köze nincs a holokauszthoz, ő katolikus angol iskolában nevelkedett, holott családja nem volt katolikus – igaz, valószínűleg zsidó sem. Az ő szemüvegén keresztül érthetően jóval viccesebb, színesebb képet látunk, mint amilyet a pesti Köves Gyuri mesélt, hiszen bár az angol társadalom is kapott bőven Hitler “áldásából”, azért lényegesen kisebb veszteségekkel vészelték át a háborút, mint a közép-európai zsidóság. Boorman történetében például alig esik szó a háború áldozatairól, a család nagyjából végig együtt marad, s akit elvittek a harcolni, az is jobbára épen, egészségesen tért haza. Körülöttük természetesen robbannak a bombák, az ő házukat is találat éri, de a háború inkább tűnik egy izgalmas, furcsa és veszélyes játszótérnek – már a kilencéves Bill Rohannak, azaz John Boormannek. Abban a képben azonban, melyben a gyerekek dühödt energiával rombolják le a romokat, abban azért van filozófia és van költészet is. A középpontban azonban a háborúban normálisan, a jól körülírható, angol tradícióknak megfelelően élni próbáló, középosztálybeli angol család és benne Bill önarcképe áll, olykor szomorkás, de legtöbbször bájosan gunyoros hangnemben.

a királynőért és a hazáért 1A királynőért és a hazáért keresőmezőjében viszont kissé távolabb került a család, és a már felcseperedett Bill (Callum Turner) ragadja magához a kormányrudat. Háború azonban mindig van, ez tematizálja a történet ezen részét is. Ezúttal a koreai háború zajlik, mint a kapitalizmus és a kommunizmus közti hidegháború első forró (vagy mint látni fogjuk, éppen hogy fagyos) aktusa. Bill sokáig várja a behívóparancsot, miközben a közelben filmet forgatnak (naná, hogy háborúsat), közben csónakozik, úszkál, és minden reggel meglesi azt a szép lányt, aki a parton biciklizik el dolgára – egyszer tán meg is fogja szólítani. Aztán megjön a behívó, kiképzés, bunkó törzsőrmester (David Thewlis), 22-es csapdája, pajzán szórakozás a kimenőn a helyi nővérnevelde lányaival, de különösen az az ismeretlen, elegáns, megközelíthetetlen lánnyal (Tamsin Egerton) való affér, mígnem Billből tényleg William lesz és megkoronázzák II. Erzsébet királynőt, aki ma is Anglia (és részei) királynője.

a királynőért és a hazáért 2Miközben gyönyörűen köszönnek vissza az első rész jellemző motívumai, a családi ebéd, a viccesen részeg apa, a víz és a vízi élet élménye, ahogyan siklik a csónak, ahogyan csusszan a kéz a csónakot hajtó hosszú ródon, a hangverseny, a mozi, a szex különféle aktív és passzív élményei, fontos hangsúllyal van jelen a barátság, mely egyben bajtársiasság (Caleb Landry Jones) is, ami viszont igen szatirikus módon jelenik meg a háborúzásra tökéletesen alkalmatlan újoncok körében. Ahogyan Bill katona lesz, mód nyílik arra is, hogy meg lehessen mutatni a brit királyi hadsereg morálját, a degenerált tisztek (Richard E. Grant) felesleges, de elhagyhatatlan játékaitól a szolgálat hiábavalóságáig. Újra megjelenik a gépírás-oktatás, mint a brit haderő egyik legfontosabb fegyverneme, legalábbis a Rohan-család férfitagjainak szempontjából. Boorman itt nyíltan szatirikus hangnemre vált, mint színészvezetésben, mint a színészi alakításokban szinte az ötvenes/hatvanas évek Pitkin-, és Folytassa-filmjeinek stílusát utánozva. A koreai háborúra készülő királyi hadsereg hadereje ebben az olvasatban semmiben nem különbözik attól, amit oly sokan átélhettünk évtizedekkel később a varsói Szerződés honi alakulatainál: ami szögletes volt, azt gurítottuk, de ami gömbölyű volt, azt biztosan kézben kellett cipelnünk… A mellékszálként felfűzött sumákolásológiai karrier Redmond közlegény (Pat Shortt) előadásában csak tovább erősítette azt, hogy mennyire felesleges dolog is a katonáskodás, tök mindegy milyen ideológia, cél vagy parancs okán.

a királynőért és a hazáért 3Boorman ezen filmjének is legnagyobb erénye a tapintható személyesség, és az ebből fakadó cáfolhatatlan hitelesség. Emellett bájos, olykor vicces, máskor megható, de mindvégig igen szórakoztató, amolyan sztorizgató történet, amit bármeddig el lehetne nézni. A királynőért és a hazáért emellett egyfajta szerelmi vallomás is a film, mint műfaj, valamint a mozi, mint intézmény iránt is, hiszen se szeri, se száma a különféle verbális, vagy direkt filmes idézeteknek, utalásoknak Kertész Casablancájától Edward G. Robinson klasszikus gengsztertörténetein keresztül egészen Kuroszaváig.

Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Miért volt érdemes elmenni a moziba 2015-ben? | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.