Hogyan találtam rá a boldogságra az El Caminón (Ich bin dann mal weg, 2015)

A hajdani katolikus zarándokút, az El Camino, vagy Szent Jakab-út, mára a tömegturizmus egyik toposzává vált, amit se lenyelni, se kikerülni nem tud ember, aki valaha turistáskodásra adta fejét. Bármerre jár, szóba kerül előbb utóbb az El Camino, amelynek bizonyos szakaszain akkora tömeg baktat, mint napfényes időben, nyáron a Duna-korzón. Állítólag akadnak még valóban hívő zarándokok is a már már alaposan szétszabdalt úton, melyen vannak hosszabb-rövidebb szakaszok, kinek mi a megfelelő, lehet teljesíteni motorral és biciklivel is, az állomásokon lábfájós “zarándokokra” vadászó buszok, taxik állnak sorban. Ma már főleg magánéleti, egészségügyi kríziseiket, szakmai kiégésüket kezelik ott a jóléti kapitalizmus jóllakott polgárai, magukra erőltetve valami homályos, tétova spiritualizmust, ami pediglen mégiscsak a legfőbb ismérve kell legyen bármilyen zarándokútnak. Sokan persze, el sem jutnak a végcélhoz, ahol a hit szerint, az Út megtételével megtisztulnak bűneiktől, de az is igaz, hogy azért akik végigjárják az alsó hangon is több száz kilométeres ösvényt, már csak a fizikai kimerültségtől is eljutnak valamiféle emelkedettebb lelki és szellemi állapotba és ne feledjük azt sem, hogy túrázni, természetben lenni, friss levegőt szívni azért mégiscsak jobb dolog, mint ülni otthon, a négy fal között és rágni a kefét. Nem mellesleg, a Szent Jakab-út lélegzetelállítóan látványos tájakon -a Pireneusok vad hegyein át végig Spanyolország északi részén- fut végig…

hogyan-talaltam-ra-a-boldogsagra-az-el-caminon_01A német író-komikust, Hape Kerkellinget egy durva epegörcs indította el az El Caminóra, tehát a mai nagy átlagba tartozik. Szerencsére, szerencséjére és a mi szerencsénkre is, vele történtek dolgok a zarándokúton, amit le is art egy könyvben, amiből aztán a szintén német Julia von Heinz filmet is készített, Hogyan találtam rá a boldogságra az El Caminón címmel. Természetesen, a boldogság lehet érzéki és lelki jellegű is, Hape története is valahol pendlizik a kettő között, de hogy aztán számára milyen az a boldogság, amit megtapasztalt a Santiago de Compostellába vezető úton, az legyen a film titka. Hape amúgy tipikus szórakoztatóipari szakmunkás, színpadi humorbomba, kicsit Ricky Gervais-forma fazon, ám nála azért kevésbé cinikus. Nem él egészséges életet, nem hisz Istenben, hajtja a haknit, lemegy kutyába minden este, a napi betevő sikerért, amit be is kaszál, egészen addig, amíg földhöz nem vágja a már említett epegörcs. Ez az a pont, amikor az orvos is tanácsolja, hogy szálljon ki egy időre, mert ott marad örökre, amit Hape meg is fogad. Ügynöke gondtalan trópusi luxusnyaralást javasol számára, ám Hape hirtelen indíttatásból az El Caminót választja, ráadásul a hosszabb, klasszikus útvonalon.

hogyan-talaltam-ra-a-boldogsagra-az-el-caminon_02A film (Hape figuráját Devid Striesow játssza) gyakorlatilag végigköveti a zarándokutat, flashbackekben visszatekintve Hape gyerekkorára, amikor pályája indult, s benne nagyanyjára, akinek hite volt az, ami eddig végig segítette pályáján. Jönnek a vicces, gyötrelmes -és közhelyes- pillanatok az El Caminóról, a vízhólyagok, a tömegszállásokon a büdös lábak, a tömeg, a bűz, az olcsó (vagyis inkább egyre inkább méregdrága) konzumturizmus minden rákfenéje, találkozások kellemes, de inkább kellemetlen emberekkel, aztán a fáradtság, a kimerültség, a kiábrándulás és kétségbeesés – majd a megvilágosodás. És közben a fantasztikus tájak. Mondják, az El Caminót egyedül kell végigjárni, csak úgy mutatja meg titkát, és e film alapján is látszik, hogy ez az egyedüllét egyáltalán nem könnyű. Jócskán magunk mögött kell hagyni a csomópontokat, a nagyobb állomások ricsaját, a divatból, unalomból, buliból, vagy pusztán csak a túrázás öröméért El Caminózó tömeget, hogy rájöjjünk a lényegre, amit Hape is megtalált a film szerint, amely alapvetően szórakoztató élmény. Gyönyörűek a tájat ábrázoló képei, hozzávetőleg hitelesek és kellően kritikus hangvételűek az El Camino-bizniszt bemutató jelenetek – nem ússzuk meg azonban a spiritualizmust sem, hiszen az El Caminóból elég nehéz kihagyni Istent. Hape barátunk megküzd a kérdéssel, amit Julia von Heinz illedelmesen visszafogott áhítattal és szolid didaxissal hoz tudomásunkra. 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.