Filmnapló – 2017. április

Zsivány egyes – Egy Star Wars történet (Rouge One, 2016) – A cím tartalmazza gyakorlatilag az összes előzetes információt. Egy Star Wars történet, melynek cselekménye a Star Wars legendateremtő első (azaz negyedik) részének közvetlen előzményét meséli el. A szereplők azonban (két igen fontos cameo kivételével) nem kapcsolódnak az eredeti sorozathoz. Gareth Edwards gyakorlatilag egy rajongó szemével rendezte meg a filmet, mely dramaturgiájában, narrációjában híven követi George Lucas alapművének jellemzőit, egy izgalmas, látványos űr-mesefilm. Talán csak a fő- és mellékkarakterek nem olyan erősek, nem olyan markánsak és a rejtett popkulturális utalások nem olyan pontosak (ha vannak egyáltalán ilyenek azokon kívül, melyek az eredeti Star Warsra utalnak vissza…) 7/10

Utazók (Passengers, 2016) – Végy egy rész 2001. Űrodisszeiát, egy részt a Bibliából, Mózes 1. könyve, Ádám és Éva sztorija, egy részt a Robinsonból, valamint egy részt bármelyik túlélős-világmegmentős akcióthrillerből, keverjük össze a részeg pasik kedvenc szórakozásával, hogy mit csinálnál Jennifer Lawrence-el, ha együtt szenvednétek hajótörést – keverd jól össze, de nehogy felrázd, és kész is ez a film. Komolyra fordítva a szót, lehetne belőle egy szép romantikus dráma, melyet a fantasztikus környezet tesz még izgalmasabbá, s a benne rejlő etikai (rendelkezhetünk-e más ember életével, saját túlélésünk, illetve annak megkönnyebbítése szempontjából?) problematika pedig valóban méllyé – azonban a felmerülő asszociációs halmaz, valamint a végkifejlet lebékategorizálódása kissé agyoncsapja az egészet. Lehetett volna ennél sokkal bátrabb, sokkal apokaliptikusabb, de akár sokkal szentimentálisabb is… Vannak azért jó pillanatai és értékes percei ennek a filmnek, kár hogy végeredményben mégis csak egy közepes darab lett. 7/10

Csandra szekere (2016) – Nem gondolom, hogy Lakatos Menyhért nem írt hitelesen a magyarországi szegény cigányokról, hiszen ő maga is valóban közülük származott. Ez a Vitézy László rendezte (tévé?)film azonban olyan messze van az igazságtól, mint a magyar fociválogatott a világbajnoki címtől… Reviczky Gáborról, Csányi Sándorról, Székely B. Miklósról, de még az amúgy az igen sukár Adorjáni Bálintról sem hiszem el ezt az amúgy minden bizonnyal igaz történetet, mert annyira nem néznek ki cigánynak, annyira nem olyanok a gesztusaik, annyira nem cigány szavak jönnek ki a fejükből, miközben igen hangsúlyosan autentikus környezetben, putrisoron, masszív füstben, sárban és mély szegénységben mutatja őket a rendező, hogy kilóg a sokmilliós lóláb. Miközben illő távolságból igazi cigányok nézik, ahogyan őket próbálják utánozni a gádzsók… Ők már saját életükről szóló filmekben is csak statisztaszerepre kárhoztattak. És akkor még nem szóltam arról, hogy a vályogvető cigányok vajdájának virrasztásán a részeg cigányok az Ej, te bunkócskát éneklik?! Dikk má’, tesó, há’ mit bazseválnak azok ottan? 2/10

A Zodiákus (Zodiac, 2007) – David Fincher filmjét, azt hiszem, kissé félreértettem. Amolyan műfaji kísérletnek, fikciós dokumentum-thrillernek tekintettem. Túl hosszúnak, túl unalmasnak találtam, a végét pedig túl bosszantónak. Mikor most másodszor megnéztem, már nagyon tetszett… Nem csak arról van szó, hogy valóban megtörtént eseményeket, (egy a rendőrség által soha kézre nem kerített) brutális sorozatgyilkos (elképzelt) történetét meséli el a film, hanem arról is, sőt, talán sokkal inkább arról, hogyan működik/nem működik az amerikai rendőrség nyomozati munkája, hogy használja ki egy elmebeteg, de igen intelligens gyilkos a médiát, s ezzel együtt, akkoriban még mennyire nem tudta ugyanezt tenni a rendőrség… És a végére azért igen sok dolog is kiderül. Fincher mesterien fűzi a sok éven át húzódó sztorit, és meséje által világosan látjuk a képtelen szituációk tömkelegét és pontosan bele is tudunk helyezkedni a képtelen, de mégis valóságos nyomozásba. Remek Mark Ruffalo és Jake Gyllenhaal, valamint az összes többi jól ismert színész (Robert Downey Jr., Albert Finney, Anthony Edwards, stb.). 9/10

Kellékfeleség (Just Go with It, 2011) – Adam Sandler nagymenő puncibubus, akit szorgalmas és lojális asszisztense (Jennifer Aniston) fedezi, ha valamelyik áldozata netán túl komolyan venné. Ha kell, az asszisztens még a nem létező feleség szerepébe is belebújik. Természetesen nincs semmi meglepetés a filmben, pacekbe tolt romkom, néhol Sandler tipikus gatyapoénjaival felütve – viszont valamiért mégis elszórakoztatott… 7/10

Családi üzelmek (We’re the Millers, 2013) – A Kellékfeleséghez hasonlóan, itt is egy kamucsalád körül zajlik a sztori, melynek végkifejlete is majdnem ugyanaz: ami közte van, az kicsit rázósabb történet, kicsit elrajzoltabb karakterekkel. Jason Sudeikis és Jennifer Aniston, a két hajdani sorozatsztár simán elviszik a balhét a hátukon, ráadásul még saját, hajdani karakterüket is megmosolyogják. 6/10

Egy magányos tinédzser (The Edge of Seventeen, 2016) – Meglehetősen pontos lélekrajz egy tipikusan mai 17 éves lányról, a szexhez, az “örök barátsághoz”, az egyéniség megtalálásához és ezzel összefüggésben, a társaságban való megfeleléshez fűződő bonyolult problematikáról. Mindenki tudja, hogy mennyire nem egyszerű dolgok ezek, aki volt már normális 17 éves. 🙂 Én bírtam benne Woody Harrelson flegma tanár-karakterét is. 7/10

Kategória: Film, Filmnaplók, Tévé
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.