Tű, cérna, szerelem (Sir, 2018)

Az az igazság, hogy kicsit tartottam ettől a filmtől. Tudom, hogy sokan kifejezetten imádják a bollywoodi filmeket, ami tán nem meglepetés, hiszen az a csiricsáré, hangos, zajos, minden tekintetben, hangban, színben, érzelmekben és érzelgősségben túláradó világ nem is áll olyan távol a délutáni műsorsávokat évtizedek óta uraló dél-amerikai, vagy török szappanoperáktól, mint amennyire óriási a két világ közti földrajzi és kulturális távolság. Felénk természetesen az indiai film egy egészen más réteget érdekel, mint amelyik Armandóék, vagy Szulejmánék kalandjait követik rendszeresen, bár ez is csak döntés kérdése: ha a tévé indiai sorozatokat adna, akkor azért lelkesedne az, aki eddig Armandóért lelkesedett. Amúgy az indiai konyhával semmi bajom, nekem semmi nem eléggé csípős, a klasszikus indiai zenét pedig kifejezetten kedvelem. Az indiai kultúrtörténet, a hihetetlenül sokszínű vallás és filozófia éppoly érdekes, mint India mai hétköznapjai. Namaszté.

Aztán azonmód meg is lepődtem, hogy a Tű, cérna, szerelem mennyire finom, visszafogott kis film – legalábbis hagyományos, indiai mércével mérve, mindenképpen. Ezzel együtt, szintén indiai szemüvegen át nézve, ráadásul egy igen karakán, szinte harcos alkotás ez, hiszen témája a nők helyzete a társadalomban, ami Indiában, a közismert kasztrendszerű társadalomban a mai napig majdnem annyira tabutéma, mint például a bigott iszlám Szaúd-Arábiában – még ha az indiai nők összehasonlíthatatlanul szabadabbak is, mint arab sorstársaik. A nők társadalmi mobilizációja mintha be lenne fagyasztva az amúgy más területeken lendületesen fejlődő, tűzforró országban. Rohena Gera, aki amúgy szintén hölgy, díjnyertes történetében egy falusi szolgálólány sorsát követjük nyomon, aki, miután 18 évesen, egy tragikus betegség következtében megözvegyült (az alsóbb kasztbéli özvegyek sorsa a konkrét koldusbotot jelenti), Mumbaiba költözik és ott egy gazdag építési vállalkozó szolgálója lesz. Az Amerikában nevelkedett Ashwin (Vivek Gomber), a vállalkozó az oltárnál hagyta ott az indiai szokások szerint számára kijelölt menyasszonyt, de amúgy sem találja helyét Indiában. Ratna (Tillotama Shome), a szolgáló lelkiismeretesen és tudatos alázattal teszi a dolgát, kiszolgálja urát (erre utal a film eredeti címe, a Sir, azaz Uram is), ám ebben a helyzetben az elveiben és életvitelében teljesen elnyugatiasodott Ashwin egyre kényelmetlenebbül érzi magát. Főleg, amikor kiderül, hogy Ratna álmaiban merész területekre téved, divattervező szeretne lenni. Varrni tanul, amiben ráadásul igen tehetségesnek is bizonyul. A romantikus, gyengéd Ashwin szép lassan beleszerelmesedik a lányba, aki azonban mereven ragaszkodik társadalmi státuszából adódó “szerepéhez”…

A film legnagyobb érdeme, hogy tökéletesen tisztán, sallangoktól mentesen mutatja meg azt, hogy mi lehet a társadalmi fejlődés legnagyobb gátja Indiában, de tán egy kicsit bárhol a világon. Mi lehet az, ami miatt oly áthidalhatatlannak érezzük azt a szakadékot, ami a hagyománytisztelő vidék(i életforma) és a liberális, sokszínű város(i életforma) között húzódik? Nem az számít, hogy ki ásta meg, ha nem az, hogy hogyan tudunk hidat építeni rajta, adja isten, betemetni azt. Látni fogjuk, hogy Ratna és Ashwin szerelme még a mai, modern Indiában sem teljesülhet be. A film azonban mégis pozitív üzenettel zárul, amiben mindkét félnek komoly része van.

És komoly része van ebben a író-rendező Rohena Gerának is, ugyanis filmje rendkívül logikusan, okosan van felépítve, egyszerre szól a nyugati nézőkhöz, de talán az ennél hangosabb, direktebb megszólalásokhoz szokott indiaiakhoz is. Ratna és Aswin története megkapóan tiszta, egyszerű és romantikus love story, mely azonban olyan illedelmes, hogy akár egy katolikus apácazárda óvodájában is le lehetne vetíteni. Amit azonban közöl, az mégis igen bátor, elsősorban, persze, az indiai közönség számára. Igenis, javíthatunk sorsunkon, úgy is, hogy ehhez még saját hagyományainknak sem kell ellentmondani. Van akinek mindez persze, evidencia, de van, akinek fel kell hívni a figyelmét saját lehetőségeire.

Ki kell emelni még a két főszerepet alakító színész visszafogott, ám mégis átélt játékát is, ami egy indiai filmben, utalva a már említett bollywoodi filmek égbekiáltó ripacskodásaira, kifejezetten nagy dicséret. Igényes a film kivitele is, a képi világ mindvégig ízléses, mutasson akár falusi nyomortanyát, nagyvárosi luxuslakást, vagy akár lélegzetelállító Mumbai-i panorámát. 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Március 30-ig ingyen lehet minőségi mozifilmeket nézni a Cirko Film új online videotékájában | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.