Legalább negyedórának, vagy tán félnek is el kellett telnie, hogy megszokjam azt, hogy egy francia környezetben játszódó, francia írónőről szóló életrajzi drámában angolul beszélnek. Még ha stimmel is minden, sehol semmi anakronizmus, akkor is zavaró ez – inkább szinkronizálják akkor le magyarra az egészet. Nyilván az is csalás, de mivel a magyar az anyanyelvem, így azt simán el tudom fogadni a történet nyelvének is – bár ezzel nyilván így vannak az angolok is. Csakhogy én nem vagyok angol. Sorry. Persze, igaz az is, hogy elébb-utóbb mindent meg lehet szokni, és így vagyok ezzel a filmmel is, főleg, hogy amúgy egy egészen kellemes életrajzi történetet ismerhetek meg általa.

A francia irodalom egyik híres alakja volt Colette, azaz teljes nevén Sidonie-Gabrielle Colette, akiről szól értelemszerűen a Colette című film. Colette pont olyan figura, akiről érdemes filmet csinálni. hiszen egyrészt érdekes, nagy ívet leíró pályát futott, személyisége is izgalmas és a korban, valamint szakmáiban, az irodalomban és a színházművészetben betöltött szerepe is arra predesztinálja, hogy elmeséljék történetét. Az angol Wash Westmoreland Colette pályájának indulását és országos/nemzetközi ismertségének kezdeteit meséli el a film valamivel több mint egy évtizedet átölelő cselekményében. Alapvetően ízléses, hogy azt mondjam, illedelmes modorban teszi ezt, ami némileg meglepő, hiszen Colette regényeit, minden “magas” elismerés ellenére sokszor bélyegezték pornográfnak, és az írónő privát élete sem mondható szűziesnek. Ennek ellenére, egyáltalán nem hiányzik a filmből az explicit erotika, Colette személyiségének és életének pikantériája enélkül is szépen átjön: jó a forgatókönyv, és jó Keira Knightley is a címszerepben.

Dominálja Knightley az egész filmet, plasztikus alakítást nyújt és jól működik mentorával, majdani férjével, Henry Gauthier-Villarsszal, azaz az őt játszó Dominic Westtel alkotott kettősük, erős a dinamika, mely nagyban hozzájárul a történet hitelességéhez. De Knightley emellett komoly energiákat villant Colette filmben is megjelenő leszbikus kapcsolataiban is: szinte látni a felpattanó szikrákat, miközben sem ő, sem az adott partnerei és így a film sem válik közönségessé. Engem végig lekötött Colette életének ilyetén reprodukciója, amihez hozzájárul az is, hogy szépen sikerült megidézni a kor Párizsának atmoszféráját, mind a ruhákban és lakásbelsőkben, mind a külsőkben: tök jól mutat például a Kodály-körönd a százegynéhány évvel ezelőtti Párizsként, a kecskeméti Katona József Színház pedig még mindig az egyik legszebb színházunk. (A film nagy részét Magyarországon forgatták.) 7/10