Pezsgő és macaron – Egy feledhetetlen kerti parti (Place publique, 2019)

Hogy mennyire lesz feledhetetlen ez a kerti parti, azt nem tudom, mindenesetre az biztos, hogy Thomas Vinterberg Születésnapja óta nincs új a nap alatt ebben a témában. Azért mondom a mára már filmtörténelemmé nemesedett dán Dogma-mozgalom egyik kulcsdarabját, mert arra tán emlékszünk még, és talán azért is, mert ez a film ütötte talán a legnagyobbat a kamaradrámák azon altípusába tartozó filmek közül, melyek cselekménye egy helyszínen és egyetlen családi/baráti eseményen zajlik le. Általában arról van szó, hogy valamilyen jeles okból összejön egy színes társaság, kezdetben felhőtlen a derű, körbe-körbe bájvigyor, smúzolás ezerrel, aztán ahogy fogy az alkohol, úgy hullanak le az álarcok, hervadnak le a görcsbe rándult mosolyok és kerülnek felszínre a rejtett, elfojtott sérelmek, indulatok, vágyak és gyűlölködések, melyek aztán egy kataklizmaszerű pillanatban egyszerre robbannak egymásba, megsemmisítve mindent, mit a résztvevők addig tetettek egymás felé egész életükben.

Agnès Jaoui ropogósan friss filmje, a Pezsgő és macaron (és maradjunk ennyiben) pontosan ezt a fent vázolt szüzsét követi. A jeles esemény itt egy házavató parti, melyre az újdonsült házigazda, egy médiában dolgozó nő, meghívja -médiában dolgozó- rokonait, -médiában dolgozó- üzletfeleit és a hozzájuk tartozó sleppet. A ház 35 kilométerre fekszik -légvonalban- Párizstól, csodás park, valamint néhány helybéli, a megszokott csendjét, nyugalmát féltő, jobbára mezőgazdasággal foglalkozó, egyszerű helybéli veszi körül. Ez utóbbiak igen morcosan és megütközve fogadják a hangos, puccos párizsiakat és nemtetszésüknek hangot is adnak, néhányan közülük azonban kíváncsian fogadják a partira érkező “hírességeket”, sőt, még alkalmi munkát is vállalnak a házavató partin, hogy minél közelebb kerülhessenek hozzájuk. Ez a szájtáti “vidékiség” és a nagyképű, cinikus “városi menőség” közötti kontraszt adja a komédia fő mozgatóerejét, a történet néhány kiemelt karaktere között bonyolódó dolgokon kívül.

Egy kiöregedett, hajdani népszerűségét suttyó cinizmusával egyáltalán nem javító tévésztár, aki nem tud mit kezdeni az öregedés okozta problémákkal, volt felesége, aki viszont még mindig képes élvezni az életet, lányuk, aki egy botránykönyvben írta meg szülei házasságát, a producere, aki egy orosz migráns mellett találja meg a szerelmet, egy mitugrász asszisztens, egy pusztítóan ostoba Youtube-sztár, milliós rajongótáborát méltón reprezentáló sleppel, egy, a “sztárok” közelségétől ájult izgalomba kerülő, hervatag helyi szépség, egy nyugalmát tettlegességig védő szomszéd, valamint sofőrök, zenészek, pincérek és a vendégsereg a film szereplői, akikkel tulajdonképpen nem történik semmi, csupán szembesülnek, illetve általuk szembesülünk mi is az élet őszinte valójával, lényegével, amikor azt nem hessegetik el maguktól mondvacsinált ürügyekkel. Számtalan kis egyperces jelenet egybefűzve, néhány üdítően jó, társadalom-, és médiakritikus éllel bíró poén, rengeteg zene, tánc – kis semmiség a film mindennek ellenére, mivel ezek az apró karcolatok, karikatúrák és véletlenül a szándékoltnál mélyebbre hatoló párbeszédek nem sűrűsödnek össze egyetlen megtisztító erejű, kis helyi apokalipszissé, hanem csupán szétáznak a futó nyári záporban, mint a macaronok a partiasztalokon. 6/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.