Erdei boszorkány – Tűzpróba (Vildheks, 2018)

Vicces látni Hűvösvölgy kátyúktól szabdalt utcáit, az 56-os villamos dudvával és a legkülönfélébb gyomokkal benőtt sínpárjait, a düledező kerítésektől és elhanyagolt, dzsumbujszerű kertektől ölelt régi, budai villákat, a Pilis, valamint a Budai-hegység jól ismert völgyeit és vízmosásait, szikláit egy mai dán kis-, vagy éppen nagyváros idillien ódon kertvárosaként, egy nagyrészt nálunk forgatott dán mesefilm helyszíneként. Ezt persze, a dánok nem feltétlenül tudják, és amúgy az Erdei boszorkány – Tűzpróba című film legkisebb baja az, hogy felismerhető helyszíneken forgott. Nagyobb baj az, hogy cselekmény közhelyes, a színészi játék amatőr és a rendezés ötlettelen.

Szerintem egy mai tizenkét és fél éves bakfis már túl van a boszorkányos meséken, és az ebben a korban ijesztő gyorsan gyarapodó szorongások, furcsa élmények és bimbódzó vágyak tengerében minden más jobban érdekli, mint holmi misztikus történet erő mélyén élő, rejtélyes varázserővel bíró és egymással kissé követhetetlen hierarchiában álló jó és rossz banyákról, illetve bácsikról, merthogy boszik lehetnek pasik is. Állítólag. Persze, sokan érzik ilyen idősen azt, hogy őket nem értik meg, bennük valahogy másképpen működnek a dolgok, mint a többiekben, és egy váratlanul átszaladó fekete macska még az idősebbek némelyikében is elegendő ahhoz, hogy kiüsse őket a frász. Ha elfogadjuk azt, hogy vannak köztünk boszorkányok, akkor bennünk is megvan a minimális készség e film elfogadásához.

Jó ötlet a környezetvédelem fontosságára való nevelés, jó ötlet ezt érdekes (vagy legalább annak szánt), könnyen fogyasztható történetekbe burkolni, amolyan pozitív értelmű “product placementként”, de itt mindez sajnos, megmarad a mese szintjén. Ergo, nem válik valódi üzenetté, tanulsággá és csak a kissé bugyuta kísérősztorira fogunk emlékezni – szerencsére, nem sokáig. A kissé hebehurgyán, ismert klisékből összedobott cselekményen nem segít a néhol már kínosan fogalmatlan színészi játék sem. Én nem is emlékszem, mikor láttam utoljára ennyire üres, semmitmondó tekinteteket, premier plánban a filmvásznon. Még a meg-CGI-zett állatokban is több élet volt, mint a történet élő emberszereplőit alakító, élő színészekben… Így azonban tényleg csak a helyenként valóban szépen fényképezett, ismerős tájak maradnak meg a filmből, mint látványosság. 3/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.