Filmnapló – 2020 január.

K-PAX – A belső bolygó (K-Pax, 2001) – Egészen messziről, de a hatvanas évek artisztikus scifijeit juttatja eszembe ez a film, pl. Truffaut 45 Fahrenheitjét, vagy az Alphaville-t attól a másik franciától (J.L. Godard). A K-PAX azonban tök más irányba fut. Lehetne akár ez az irány a filozofikus sci-fi is, azonban a szirupos -és inkább csak misztikus, mint tudományos-fantasztikus- végkifejlettel ez az esély elúszik. Kevin Spacey és Jeff Bridges kétszemélyes kamara-pszichodrámája inkább csak melankolikus és melodramatikus elmélkedés az élet értelméről és a sorsról. Inkább afféle Virágot Algernonnak-típusú történet ez, vagy Száll a kakuk fészkére light. 6/10

Downton Abbey (2019) – A mozifilmről van szó, ami egy tipikus rajongói mozi, abban az értelemben, hogy az általam is imádott sorozat rajongóinak készült. Olyan is az egész, mint egy exkluzív, extra karácsonyi kiadás, amiket az évadok végén kaptunk, kvázi ajándékként – csak ez még exkluzívabb. Természetesen Julian Fellowes jegyzi ezt a történetet is, mely 1927-ben játszódik, többségében ugyanazon karakterekkel ugyanazon helyen, mint a sorozat. A rajongóknak nem kell bemutatni itt senkit, a sztori pedig görgeti azt, amit eddig is: hogyan, milyen körülmények között élt és milyen társadalmi, politikai és kulturális sajátosságai voltak, illetve mi a jövője egy ősi, yorkshire-i, hamisítatlanul angol nemesi családnak? Az exkluzív kiadáshoz exkluzív sztori is jár, hiszen az angol királyi pár érkezik a Downton Abbey-ba egy rövid látogatásra, átutazóban. Gondolhatjuk, hogy ez mekkora ribilliót okoz a kastélyban, ahol rendesen egy félrecsúszott nyakkendő, vagy egy nyomtalanul eltűnt kiskanál is napokra témát szolgáltatott az alsóbb, de a felsőbb szinteken is. Persze, a kazán is ekkor adja be a kulcsot, a király ellen is épp itt akar merényletet elkövetni egy gaz köztársaságpárti ír, Violet mama is harcol (a képen a csodálatos Maggie Smith), mert léte a harc, maga… Nem ragozom, imádtam minden percét. 10/10

Julieta (2016) – Látszólag melodráma (Pedro) Almodóvar sokféle díjra jelölt 2016-os filmje, és talán nem csak látszólag is az. Csak éppen abban különbözik az általában lekicsinylő jelzőként bizonyos filmekre aggatott műfaji definíciótól, hogy itt valóban mély és hitelesen ábrázolt érzelmekről van szó. Almodóvar nagyon érti és nagyon érzi, hogyan kell ábrázolni, megmutatni és felfejteni bonyolult érzelmeket és emberi kapcsolatok lelki szövevényét. Senki nem képes ma a filmművészetben oly mélyre hatolni a(z elsősorban női) lélekbe, mint ő. Csodás, egyben nagyon kemény film ez. 9/10

Vaják – s01e01 (The Witcher, s01e01, 2019) – Legfeljebb negyedórát ért meg nekem ez az imdb-n számomra meglepően magasra testált fantasy-széria. Ilyen fogalmatlan színészi játékot, ilyen gagyi látványvilágot én már nem veszek be ebben a műfajban (sem). Az pedig, hogy szinte konkrétan ugyanazon díszletek között játszódik már a második vagy harmadik jelenet, amit korábban a Katedrálisban, vagy a szintén igen hamar (de nálam legalább egy évadot megélt) Trónok harcában… Gáz. Amúgy közhelyerdő, unalom, tehát kuka. 0/10

Kategória: Film
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.