Nyomorultak (Les misérables, 2019)

Kétfajta film létezik: az egyikben menekülünk a valóságból, a másikban viszont szembesülünk vele. Az egyik hazugság, fogalmazzunk csak pontosan, a másik -jó esetben- igazság, legalábbis annak egyfajta hiteles vetülete (hiszen igazság annyi van, ahányan vagyunk). E kettő elegye a film, amit ugyebár annyira szeretünk. Lumieré-ék megrémítették közönséget azzal, hogy megmutatták nekik, milyen az, amikor szembejön velük egy szörnyűséges, pörfögő mozdony, Mélies viszont addig soha nem látott álomvilágba repítette őket, akár egyenesen a Holdra.

Gondolom, nem kérdés, hogy a Nyomorultak a valósággal szembesíti a nézőt. Nem lövök le túl nagy poént azzal, ha elárulom, Victor Hugóhoz csak annyiban van köze e filmnek, hogy a -valóságban is megtörtént- filmbeli események kulcsszereplői egy bizonyos Victor Hugo Általános Iskolába járnak, Párizs egyik elővárosában, Montfermeilben. Ma. Illetve tegnap, 2008-ban. Maga a cselekmény csak nagy vonalakban passzítható Hugo klasszikus regényére, romantika pedig végképp nincs benne. Egy szál se. Beszédes a nyitójelenet: Franciaország labdarúgóválogatottja megnyerte a focivébét, a Champs-Élysées-t ellepte a győzelmet eufórikusan ünneplő tömeg, százezernyi francia trikolór leng és százezernyi torok üvölti a Marseillaise-t. Százezernyi torok, szinte kivétel nélkül algériai, marokkói, szudáni, szenegáli, elefántcsontparti, kameruni és kit tudja, még honnan származó francia torok. S mindezt egy maláji származású francia filmezi: Ladj Ly.

Ennyit az örömről, mert a továbbiakban ebben már nem lesz része a történet szereplőinek. A lepukkant panelgettót felügyelő rendőrpáros új tagot kap. A két dörzsölt, részen a helyi körülményekben is érintett zsaru rögtön bele is viszi a zöldfülű kollégát a tutiba. Egy szokásosnak induló, piti helyi ügy azonban tragikus fordulatot vesz, az egyik zsaru pillanatnyi zavarodottságában meglő egy helyi srácot – az esetet ráadásul látta a srác bandája, és azt fel is vette egy olcsó, kínai drónjával mindent felvevő magányos fiú is. A zsaruk menteni próbálják magukat, nem számítva arra, hogy magát, a pusztító káoszt szabadították el egyetlen, óvatlan pillanatban.

Nem véltelenül keltett nagy feltűnést Ly filmje, ugyanis hihetetlen erővel, pontosan és hitelesen tudta megragadni ezt az etnikai, vallási, egzisztenciális és kulturális feszültségektől állandó robbanásveszélyben lévő problematikát. Ebben nylván segítségére volt, hogy tökéletesen ismeri a történet helyszínét, jellegzetes helyi karaktereit és a helyi életkörülményeket, tekintve, hogy őmaga is itt nőtt fel. Bár a legtöbb szereplő csak néhány jelenetre tűnik fel, mégis plasztikus képet kapunk fő személyiségvonásairól, életéről, értjük életének tetteit és látjuk sorsának predesztinált alakulását. Egyetlen, akár egy félmondatot is kapó karakter sem csak ilyen, vagy olyan, mindenkiben rögtön érezzük a jó és a rossz egyidejű meglétét. A narkódíler lepacsizik a zsarukkal és amikor a zsaruk bajba kerülnek, a narkódíler siet segítségükre. A piac helyi “csókolomsanyibácsija” egyszerre érdekelt orgazdaságban, piti bűnügyekben és a helyi közösség rászoruló tagjainak önzetlen megsegítésében. A sufnimecsetet üzemeltető kebabos ma már köztiszteletben álló, valódi lelki vezető, bár néhány éve még gyilkosságért ült…  Szóval, semmi sem leegyszerűsítő fekete-fehér.

Rendkívül feszes ritmusban, kőkemény, kegyetlenül drámai szituációkon keresztül zuhanunk bele e film által abba a morális útvesztőbe, mely annyira jellemzi a hajdani gyarmattartó birodalmak mai társadalmait (de úgy általában a fejlett társadalmakat). Annyit leszűrhetünk Ly filmjéből, hogy az erőszak semmit nem old meg. Mérhetetlen mennyiségű türelemmel, hideg fejjel és állandó készenlettel a legelfogadhatatlanabb kompromisszunokra és párbeszédre, talán túlélhetjük. Rendkívül hiteles, árnyalt és sokszínű társadalom- és karakterrajz, önazonos színészi teljesítmények és a mai, “sárgamellényes”, randalírozó, kukákat borogató, Molotov-koktélt hajigáló valóság naturalisztikus megjelenítése jellemzi ezt a remek mozit, mely minden száraznak hitt dokumentarizmusa ellenére is karfaszorongatóan izgalmas, székbe szögező élmény. 9/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.