Nagy Katalin – A kezdetek (The Great, Season 1., 2020)

Nagyot fogunk mellé, ha valami pompázatos, lassan hömpölygő, kosztümös történelmi sorozatot várunk. Persze, pompában, kosztümökben nincs hiány, s jobbára még a lényegesebb történelmi tények is jelen vannak a cselekményben, mintegy kapaszkodóul, azért azt látni kell, hogy ez a Nagy Katalin nem az a Nagy Katalin, bár ugyanarról a személyről van szó. Tovább zavarja a tájékozódást, hogy mindkét sorozat (végül is) az HBO-n kötött ki… Jelen esetben azonban II. Katalin orosz cárnő fiatal éveibe nyerhetünk betekintést, többé-kevésbé úgy, ahogyan az megtörtént. A hangsúly a ‘többé-kevésbé’-n van. De ezt jó előre tudatja is a Nagy Katalin – A kezdetek főcíme – bár ettől még az óvatlanabb, beavatatlanabb nézők néznek majd nagyokat…

No, de azért vagyunk, hogy oszlassuk a ködöt. Ez a sorozat bizonyos Tony McNamara agyszüleménye, kreálmánya, méghozzá saját, korábban e tárgyban írt saját színdarabja alapján. Hogy ki is ez a fazon, talán jobban megvilágítja, hogy ő írta a görög rendezősztár Yorgos Lanthimos 2018-ban komoly sikereket, pl. Oscar-díjat is eredményező A kedvenc című filmjét. Állítólag, ehhez a munkához is éppen e poszt tárgyának megszületésében kulcsfontosságú színdarab kapcsán jutott hozzá. Lanthimosnál márpedig kevés eredetibb fazon alkot manapság a mainstream filmben, így már közel sem akkora meglepetés McNamara feltűnése (Természetesen, az ausztrál származású, ma már középkorú filmíró nem ma kezdte, néhány korábbi televíziós munkáját már régen számon tartja a szakma).

Annyi talán köztudomású minden oroszok legtekintélyesebb, legnagyobb cárnőjéről, hogy meglehetősen nagy férfifaló hírében állt, sőt, a pletyka szerint egyszer még lóval is… izé. Nos, ezt a bizarr aktust a sorozatban is cáfolják, többször is, azonban ettől még a később naggyá lett Katalin orosz udvarbéli bemutatkozása, legalábbis ebben az ausztrál olvasatban, mégis igen-igen pajzánra, szabadosra és szabadszájúra sikeredett. Miközben McNamara, ahogy korábban említém, a háttérben húzódó történelmi tényeket nagyjából megtartotta, a fiatal, szinte még hamvas Katalint kifejezetten szűziesnek, szexuális téren tapasztalatlannak, viszont a kor felvilágosodásában, Diderot, Rousseau és Voltaire forradalmi tanaiban igen jártasnak mutatja be. Ezzel szemben a férj, III. Péter cár udvara, az uralkodó vezetésével, maga a buja fertő, folyik a vodka, folynak a legkülönfélébb testnedvek, mindenki mindenkivel kefél, zabálás, hányás és részeg hortyogás a Téli Palota számtalan termében. Ebbe a végtelen orosz nihilbe szándékszik Katalin becsempészni némi nyugati kifinomultságot, műveltséget és kultúrát…

Persze, McNamara, igen pimasz módon, ám A kedvenc alapján már megszokottan, messziről kerüli még a történelmi hitelesség látszatát is. A cári udvar szereplői abszolút mai nyelven beszélnek, ha hétköznapi témákról van szó. Kifejezetten trágárul, mintha ezzel a mérhetetlenül közönséges szóhasználattal is a feudális rend groteszk, abszurd mivoltát, a királyi dinasztiák degenerált kreténségét jellemezné, ám Katalintól, valamint a történet néhány műveltebb szereplőjétől hallhatunk kifejezetten költői megfogalmazásokat is, a baszásnál és zabálásnál emelkedettebb témákban. McNamara nem vacakol azzal sem, hogy a szereplőválogatásnál inkább “oroszos” karaktereket válasszon: nála simán játssza fekete-afrikai, vagy távol-keleti színész a tősgyökeres orosz bojárt, mint ahogy a mellékszereplők is sokszor közismert(ebb) oroszokról kapják neveiket (Csehov, Raszputyin, Raszkolnyikov), nem pedig a történelemkönyvek névmutatóiból. Nem zavaró ez a történelmietlenség, hiszen ez csak a provokatív, polgárpukkasztó felszín – a mélyben azért pontosan arról beszél, ami valóban megtörtént, hogy milyenek az oroszok, milyen a viszonyulásuk a nyugati kultúrához, mondhatni még mindig: a felvilágosodáshoz.

McNamara groteszk, elrajzolt, túlzásokban tobzódó -ám számomra rendkívül szórakoztató- elbeszélésmódjához méltó partnert talált a kivételes tehetségét már korábban is sokszor bizonyító Elle Fanning személyében, akinek kislányos bája, szertelen, fiatalos energiája és a lényéből fakadó, öntörvényű szabadság valódi, mai, élő figurává varázsolja a német származású orosz cárnő alakját. A számára megadatott hatalmat permanens orgiákra, vadászatokra és önző, szexcentrikus kalandokra pazarló Péter cárt szerepében szinte lubickol az olykor a fiatal Tom Cruise-ra emlékeztető Nicholas Hoult, alakítása -mondhatjuk akár azt is, hogy vérbő ripacskodása, ezúttal ez pozitív értelemben értendő- egy finoman cizellált, groteszk karikatúra, a szó jó, pontos értelmében. A sorozat kivitelezése, A kedvenchez hasonlóan, pompázatos, maga a túlzásokban tomboló barokk. A Nagy Katalin kezdeti éveit sajátos módon elmesélő sorozat mégis ízig-vérig mai, aktuális mondanivalóval bíró, unikális széria. Nézős lesz a második évad is.

Kategória: Film, Tévé
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.