A Fehér Lótusz (The White Lotus, TV-Series, 2021-)

Címe alapján leginkább valami decens trópusi szállodában játszódó, klasszikus vonalvezetésű, “ki a gyilkos?”-típusú krimit sejthetünk ez esetben, esetleg némi kalandos/romantikus felhanggal, amit a kezdő képek akár még alá is támaszthatnak. Egy meglehetősen önmagába fordult fiatalembert faggat egy számára idegen pár egy decens, trópusi szállodában történt halálesetről, miközben egy emberi maradványokat tartalmazó ládát pakolnak be egy repülőgép rakterébe… Ekkor még nem tudjuk, mennyire messze járunk előzetes sejtéseinktől. A Fehér Lótusz (első évada), miközben egy decens, trópusi, közelebbről hawaii-i szállodában játszódik, nem igazán krimi, sőt, műfajilag elég nehéz is meghatározni, mi is ez. Én leginkább azt az erősen savas társadalomkritikát szerettem benne, ami talán Sam Mendes Amerikai szépségéhez, vagy még jobban Ruben Östlund Lavinájához rokonítja a Mike White által kreált sorozatot.

Persze, nézhetjük afféle bédekkerként, vagy utazási ajánlatként is ezt a filmet, hiszen Hawaii szigetének sok szépségét láthatjuk a történetben, inkább azonban csak vágóképekként, a cselekményhez ezeknek nincs túl sok közük a természeti csodáknak (hacsak a legszimpatikusabb szereplőt illető végkifejlet motivációját illetően nem). Igen fontos és lényeges dolgok mellett fogunk azonban elmenni ez esetben. Ijesztően kezdődik a történet, azonban az ijedelmet nem az okozza, hogy megtudjuk, hogyan került az imént említett ládába annak tartalma, hanem a felütés hangneme lehet riasztó. Nem is szolidan idióta tinglitangliként indul a sorozat, én legalábbis komolyan elgondolkoztam az első rész után, hogy érdemes ezt folytatni? Nos, érdemes, de ez -gondolom- sokak számára nyilvánvaló lesz az elkövetkezendőkben, megismerve a történet szereplőit, akik között nincs egy normális. Illetve, mind az, hiszen tök átlagosnak számító amerikai polgárok ők, a felső-középosztály javából. Kik is lennének azok, akik szabadságukat egy elegáns, tengerparti szállodában töltenék, dúsgazdag örökösnők, dúsgazdag nászutasok, dúsgazdag startup-tulajdonosok, valamint az őket kiszolgáló személyzet, akiknek legfőbb közös jellemzője, hogy nem dúsgazdagok. Ahogy megismerjük őket, felismerjük jómódú magabiztosságuk mögött a kongó érzelmi és intellektuális ürességet, az ostoba felületességet és a fennhéjázó önzést. Érdekes, hogy a másik oldal sem kap jobb osztályzatot. Szinte alig találni olyan szereplőt, akiben túltengenének az általánosan pozitívnak elkönyvelt emberi tulajdonságok. Adott pillanatban még a legszimpatikusabbnak tűnő karakterek is a lehető legrosszabb lehetőséget választják, mintegy aláhúzva a fő üzenetet: ebben a világban egy úr van, egy hatalom, mégpedig a pénz. Annyi vagy, amennyid van (a bankszámládon). Lézer János likes this. Van azért talán egyvalaki, aki végül képes jól dönteni nehéz szituációban, de azt egyrészt nehezen hisszük el, másrészt korábban azért róla is derültek ki kínos dolgok.

Mint ahogy mindenkiről. Adódik a kérdés, hogy mi szórakoztató, sőt, mi tanulságos nézni ezeket a figyelemre sem méltó karaktereket? Nos, talán pont átlagosságuk, mindennapiságuk az. Aki volt már kénytelen kényszerű összezártságban tölteni nyaralását SZOT-üdülőben, vagy puccos, saját tengerpartos, ennek ellenére medencés luxusszállóban, amelyikben a medencébe viszi a kigyúrt, modellkülsejű helybéli pincér a Mai Tait, az tudja, miről beszélek. Minden ilyen helyen van legalább egy kibírhatatlanul idióta család, amely ráül az egész szállodára, és minden róla szól azután, egy kretén vendég, aki beleköt még az élő fába is és mindennel elégedetlen, de leginkább több. Szinte mind ilyen. Nos, pont ők elé állítódik ezúttal az a bizonyos tükör, amiben nézhetik magukat nem homályosan, de metsző élesen és olykor meghökkentő szókimondással. Látjuk, ahogyan a legliberálisabb, legprogresszívabb gondolatok és elvek úgy hullanak le róluk a porba, mint unott, elfelejtett fukszok, ahogyan a legelemibb szabadságvágyak válnak semmivé, választva inkább a jólét kényelmes rabságát, miközben ők a világ legszabadabb demokráciájának kvázi kirakatarcai. Győztesek ők mind egy olyan meccsben, amiben csak vesztesek vannak. A Fehér Lótusz valódi igazsága azonban az, hogy leszámol az elnyomott(nak számító) társadalmi rétegek, a bennszülöttek közhelyszerű erkölcsi tisztaságával, nem vádolva őket, csupán száraz realizmussal ábrázolva őket. Ez egy ilyen világ, amiben csupán kisebb jelentőségű lázadások juthatnak sikerre, rendszerint olyan figurák által, akikről ezt korában el sem tudtuk képzelni. De a második évadból szerintem meg fogjuk tudni, hogy ők sem különbek semmivel…

Kategória: HBO, HBO GO
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: SEGÍTHETNEK-E RAJTUNK A TÉNYEK EBBE… – Kisgömböc

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.