Lavina (Turist / Force Majeure, 2014)

A bombasztikus trailerek fogvacogtatóan feszült katasztrófafilmet ígérnek a svéd Ruben Östlund negyedik nagyjátékfilmje, a Lavina kapcsán. Ápolt, jóllakott, boldognak tűnő svéd középosztálybeli család (apuka, anyuka, két gyerek) telelnek egy svájci sírparadicsomban, hiszen az apu mostanában sokat dolgozott, lavina 1és most van öt napja, hogy végre együtt lehessen a család. A lélegzetelállító kilátást nyújtó panorámateraszon fogyasztják éppen ebédjüket, amikor egy mesterségesen elindított lavinagörgeteg közelít feléjük, egyre nagyobb robajjal és egyre nyilvánvalóbban jócskán túlméretezve a még elfogadhatóan biztonságos méretet. A lavina azonban, hogy most jól belespoilerezzek a filmbe, végül elkerüli az éttermet, még jóval a lakott részek előtt elhal, csak az általa keltett porhófelhő takarja be rövid időre a teraszt – ez azonban éppen elég ahhoz, hogy egy valódi katasztrófa robbanjon ki…

Östlund, a zsűri indoklása szerint, „egy látszólag tökéletes társadalom következetes és felzaklató portréjáért” kapta meg annak idején 2012-ben Play című filmjéért a 19. Titanic Filmfesztivál fődíját. Ezt a díjat akár a Lavinának is oda lehetne adni, ugyanezzel az indoklással, hiszen ebben sincs másról szó. A célkereszt itt a társadalom atomi egységén, a családon van. A filmbeli katasztrófa is ezen belül következik be, gondolom, már nem meglepetés, hogy elsősorban lelki vonalon. Ami ezt a lelki traumát kiváltja az Östlund másik fontos problémája, amit még korábban az Akaratlanul című filmjében is boncolgatott: a felelősség és a felelősség vállalása. 

A gyenge pont a családban az apa figurája. Látszólag családfő, hiszen sokat dolgozik, valószínűleg jól is keres, azonban érzelmileg sivár pusztaság. Nemlavina 2 lehet azt mondani, hogy nem szereti feleségét, gyermekeit, csupán úgy tűnik, ez a szerep meghaladja az ő képességeit. Teszi a dolgát, eljátssza az apaszerepet, viszont amikor úgy tűnik, hogy egy természeti csapás az egész család életét veszélyezteti, ő csak saját magára gondolva menekülni kezd, hátrahagyva feleségét és két gyermekét. A film címében említett katasztrófa valójában ezt a cserbenhagyást jelenti, amit a továbbiakban (a film 4/5-ében) a feleség és a férj különböző módokon próbál meg feldolgozni.

Östlund filmezési modora e filmben is távolságtartó, ám kíméletlenül őszinte. A megkapó szépségű, vad, mégis romantikus alpesi táj ideális háttér ahhoz, amiről beszél, hiszen egy világtól elzárt terület, tele veszéllyel, mégis sokak által ismert, otthonos közeg. Egy ilyen család vágyik oda, mert kalandokat ígér, de kellően biztonságos is ahhoz, hogy kisgyerekkel el lehessen tölteni ott néhány napot. És kellően drága is, hogy csak a társadalmilag hasonló szinten lévő népek vegyék őket körül… Maga a család nem különösebben érdekes, olyan átlagos középosztályi család, amilyen csak lehet. Szinte már a nézőnek kényelmetlen, milyen módszeres kitartással, milyen kíméletlenül szemléli iszonyatosan banális tevékenységeiket, a fogmosást, az alvást, a tabletjüket mély és méla unalommal pötyögtető gyerekeket, a felnőttek üres, semmitmondó, de kényszeresen illedelmes társasági életét és magát az óvatosan kalandos – valójában mélyen unalmas – családi síelős vakációt. Rengeteg csend, minden tüchtig rendben, elfojtott szavak. Ebbe az idillbe robban bele a feleség szemrehányása, ami őt magát, a környezetet, de még az apát is meglepi. Az anya vádaskodása addig fajul, hogy az apa lelkileg összeomlik, miközben a gyerekek tökéletesen veszik az adást: ők azon bőgnek, nehogy elváljanak a szüleik. A vakáció fennmaradó néhány napja azzal telik, hogy az apa kétségbeesett erővel próbálja helyreállítani megtépázott renoméját, amely látszólag sikerül is neki. Ott tartunk, ahol a film elindult.

lavina 3E két óra alatt Östlund látszólag nem old meg semmit sem, szereplői egy nagy összeomlást közbeiktatva, pont ugyanabban a cipőben járnak, amiben érkeztek, mégis metsző pontossággal képes mutat rá e “jóllakott” társadalom fonákságaira. Arra, hogy mennyire képtelenek vagyunk kibújni a társadalom és a hagyományaink ránk kényszerített szerepeiből, mennyire erősen munkál bennünk a megfelelési kényszer, amitől csak görcsösen, feszült figyelemmel, de az emberi odafigyelés, érzelmek és valódi szeretet teljes hiányával éljünk kényelmes, gondtalan életünk. (Már aki persze, azok ott, a svédek…) Szinte bergmani erővel nyomasztó, kemény, erős film ez is, mint Östlund korábbi filmjei. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Lavina (Turist / Force Majeure, 2014) bejegyzéshez

  1. ChrisDry szerint:

    na majd meglesem, kösz az ajánlót.

  2. wim szerint:

    Nehezen tudom elképzelni a szitut, hogy egy apa, aki valóban szereti a családját, ilyen vészhelyzetben meglépjen, ez valahogy természetellenes. De ha 8/10, akkor biztosan nem találtál kivetnivalót a motivációkban.

    • efes szerint:

      Valójában éppen arról van szó… de nem lövöm le a poént. Lásd: „egy látszólag tökéletes társadalom következetes és felzaklató portréjáért” járt a díj. 🙂 Ha megnézed a filmet, érteni fogod a “motivációt”.

  3. Visszajelzés: Amiért érdemes volt 2014-ben moziba menni… | asanisimasa

  4. Visszajelzés: A négyzet (The Square, 2017) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.