Christian Petzold szemmel látható igyekezettel próbálja betölteni a német filmben azt az űrt, amit Rainer Werner Fassbinder hagyott maga után. De szükség is van arra a brechti módon moralizáló, sarkosan, pontosan fogalmazó és a humanista értékek mellett karakán módon kiálló attitűdre, amit Fassbindernek szokás tulajdonítani: ez a kegyetlen önmarcangolás, ez az állandó hibakeresés igazi németes tulajdonság, már ha szabad egyáltalán sztereotípiákkal dobálózni. Petzold 2008-as Jerichow című filmjében egy ismert sztorit, A postás mindig kétszer csenget tragikus szerelmi háromszögét állítja hegyére.

A film címe egy távoli, tengerparti kelet-német kisvárost jelöl. Ide érkezik Thomas (Benno Fürmann), a hadseregtől -nem részletezett okokból- lefokozással leszerelt katona, hogy nemrégiben elhunyt anyja házában kezdjen új életet. Véletlenül találkozik a részegen szorult helyzetbe került Alival (Hilmi Sözer), a gazdag kebabossal, aki vagy negyven büfét üzemeltet szerte a környéken. Thomas segít Alin, aki azzal hálálja meg, hogy felveszi a férfit maga mellé. Ali egy csinos, német nővel él együtt. Laura (Nina Hoss) és Thomas között az első pillanatban vad szenvedély lobban. Eddig minden hasonlóan alakul, mint az ismert sztoriban. Ebben a variációban azonban Thomas kevésbé cinikus, dekadens figura, mint az eredeti történet Frankje. Amolyan lúzer ő, aki sodródik az élettel. A közben adódó kihívásokat szótlanul elviseli, átbukdácsol rajtuk, de nem gondolkodik közben, nem keres kerülőutakat. Nem jó ember, de alapvetően nem is rossz, inkább csak olyan, amilyen reakciót kívűn tőle az éppen adott élethelyzet. Megvonja vállát és segít a részegen árokba sodródott törökön, megvonja vállát és beáll hozzá, majd megvonja vállát és megdönti a nejét. És megvonja a vállát, amikor Laura előáll férjének meggyilkolásának tervével. Semmilyen negatív vagy pozitív érzelemmel nincs Ali iránt, aki viszont alapvetően szorgalmas, igyekvő férfi, kisebb hibákkal. Például iszik, és olyankor eljár a keze, de ez nála inkább csak kulturális sajátosság (ami természetesen nem menti fel). De Laurával alapvetően mégis jó, szereti a nőt, kivakarta a szarból, ahogy mondani szokás. Laura is viszontszereti a maga módján, bár ez inkább hála, mint szerelem – azt Thomas iránt érzi. A nő börtönviselt, a férfi lefokozott katona, a másik férfi pedig lenézett, török vendégmunkás – aki viszont szorgalmával, korrektségével és emberségével mégis jobb mindkettejüknél. Nyilván ő az áldozat, azonban ez Petzold olvasatában jócskán túlnő a sima, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntetténél – a filmvégi, katartikus hatású morális mexican standoffban Ali tragédiája a mai, modern német társadalom kíméletlen kritikája.

Ahogyan Petzold legtöbb filmje, ez is látszólag szolid, néhány szereplős kamaradráma. Egy-két szobabelső, egy furgon vezetőfülkéje és Ali házát övező erdő rejtelmes, baljóslatú sötétje, nagyjából ennyi helyszínen játszódik a történet, szűkszavúan, pontosan megkonstruált, szikár jelenetekben, visszafogott, minimalista színészi jelenlétekben, balladisztikusan tömör meseszövésben. Erős film.