Megbocsáthatatlan (The Unforgivable, 2021)

Két dolog miatt nem igazán jó ez a film. Az egyik az, hogy ismét bebizonyosodott, hogy a botoxolás (illetve minden más, a természetes öregedési folyamatokat elfedni szándékozó, agresszív arcfeszesítő kozmetikai eljárás) összeegyeztethetetlen a drámai színjátszással. Sandra Bullock tehát hiába tesz meg mindent azért, hogy egy igazán nagyívű, drámai alakítást tegyen le az asztalra, hiába élnek a szemei és fegyelmezetten beszédes a testjátéka, ha az arca közben merev, mint a porcelán. Mintha állandóan halotti maszk lenne rajta. A másik pedig, hogy ismét világosan látszik, hogy a dráma általában attól válik drámaivá, ha a “kevesebb” drámai hatást választja, ha nem beszéli túl a témáját, ha pontosan annyi, amennyinek lennie kell – ha bármiből is több van benne a kelleténél, hamar hatásvadász, túlbeszélt melodrámává válik.

A Megbocsáthatatlan nem rossz film. Kemény, sok helyen szinte tabunak számító témát jár körbe. Ha valaki életében bűnt követ el, akkor annak bélyegét élete végégig viselnie kell, hiába ülte le az azért kiszabott, méltó büntetést: egyesek szerint a büntetés leteltével jár neki a tiszta lap, amivel elkezdheti új életét, mások szerint viszont csak a halál válthatja meg bűnétől. Egy gyilkos élete végéig gyilkos marad, amit alátámaszt az a tapasztalat is, hogy aki egyszer bekerül a büntetés-végrehajtás rendszerébe, az ott is marad, miközben odabent informálisan perfekt kiképzésben is részesül a bűnözői életmód legkülönfélébb válfajaiból. Saját véleményem szerint mindennek ellenére, mindenkinek jár az esély az újrakezdésre, hiszen mint e filmben is látjuk…

A Sandra Bullock által alakított karaktert rendőrgyilkosságért ültették le húsz évre, amikor szabadul, akkor kapcsolódunk bele a történetébe, amely mozaikosan, vissza-visszaugrálva az időben, a végén óriási hajtűkanyart véve csúcsosodik ki. Egy valódi drámához éppen elég lett volna annak az útnak a hiteles, alapos megrajzolása, melyen a nőnek végig kell mennie, hogy legalább a filmvásznon, a filmbeli életében megtisztuljon. Ez még mehetne akár botoxszal is, bár úgy nehezebb. Egy ilyen út, főleg ebben a szituációban, éppen elég drámai mélységet, szembesülést rejt a közben felmerülő legkülönfélébb prekoncepcióval, előítélettel és szimpla emberi ostobasággal, sőt gyűlölettel együtt. Ott van vége a filmnek, hogy a koncert helyett a nő zaklatottan megérkezik a kalyibába, ahol már ott van a nő hajdani áldozatának bekattant fia és a lány. A nő megmenti a lányt, azzal, hogy feláldozza magát: őt lövi le a srác, de víjú-víjú, befarolnak a rendőrök, kattan a bilincs. The End. Ez lenne a dráma (ha közben még az ügyvédfeleséges szált is kigyomláljuk). Minden más, az ügyvédfeleséges nagyjelenet a háznál, a végső csavar, hogy ki is az igazi gyilkos, és a többi elsődlegesen hatásvadász sallang már teljesen felesleges – ezektől válik a film melodrámává. Pedig a lehetőség meglett volna, hogy úgy gyomron vágjon, már morális értelemben, mint amilyet annak idején A vadászat is behúzott…

Kategória: Film, Netflix
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Megbocsáthatatlan (The Unforgivable, 2021) bejegyzéshez

  1. Mókus szerint:

    Nightmare Alley??? Láttad már? Egészen odavagyok érte (bár ez nem szempont).

  2. Visszajelzés: Ezek az idei Oscar-jelölt filmek – … – Kisgömböc

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.