Érdekes csaj ez a Gillian Anderson. Szinte már önmaga paródiájaként hat, amilyen mozdulatlan arccal játssza végig színészi karrierjét, szinte hallani, hogyan dolgoznak a botoxmolekulák a pergődobbőr-feszességű arcbőre alatt. Én anno az X Akták egyik részét sem tudtam röhögés nélkül végignézni, részben éppen ezért. Fapofával közlekedik végig minden filmen, amiben játszik. Az arca és a feje túl nagy apró termetéhez (160 cm) képest, miközben rendszerint mégis 180 magas, hosszú lábú bombanőnek látjuk. És! Eközben komoly, drámai szerepkörben is jól tud teljesíteni: mint pl. ebben a három évadnyi, igen komoly krimisorozatban, a Hajszában is láthattuk. Egészen piciket, alig észlelhető rebbenéseket játszik, melyek azonban mégis rendkívül hatásosan mutatják meg az általa alakított figurát: jéghideg tekintete néha égető, egy kíméletlen és legyetlen vampot jelez, néha lágy és törékeny, gyámolítandó gyenge nőt.

Maga a sorozat is izgalmas, kemény darab, a pszichológiai krimik mezőnyének legfelső szintjéről. A kezdetektől tudjuk, mi nézők legalábbis, hogy ki a gyilkos (Jamie Dornan, aki szintén elég erős színészi teljesítményt nyújt), egy szimpatikus, kétgyermekes családapa, ám a rendőrség (Gillian Anderson) sokáig nem sejti, ki az, aki sorba gyilkolja Belfastban a fiatal, magas társadalmi státuszú, sötét hajú, csinos fiatal nőket. A sorozat cselekmény részben ezt a nyomozást tárja fel, igen izgalmasan, viszont ennél még izgalmasabb, ahogyan felsejlik előttünk a perverz sorozatgyilkos motivációja, alaposan körítve a hagyományosan maszkulin társadalmi közegben (pl a rendőrségben) céltudatosan előretörő nők egyenjogúsága körüli példákkal és gondolatokkal. Tartalmas, gondolatokat ébresztő, de emellett igen izgalmas krimi ez, amire simán érdemes rámenni, ha eddig kimaradt (mint ahogy nekem is). Háromszor hat darab egyórás rész, a Netflixen elérhető.