Ben Stiller rendezői munkásságában bőven találunk érdekes darabokat. A kilencvenes évek elejének generációs kulcsfilmje a Nyakunkon az élet, telitalálat a maga nemében, mint ahogy a Trópusi vihar is, csak egy másik színpadon: e film után már egyetlen akciófilmet sem tudunk úgy nézni, mint azelőtt, de a régieket sem. A Szökés Dannemorából pedig egyenesen remekmű, szintén a maga nemében (minisorozat) és műfajában (börtönfilm). E 2013-ban bemutatott Walter Mitty titkos élete is jó film, egy igazi életigenlő, feelgood mozi – címszerepben Ben Stillerrel. Annak ellenére, hogy Ben rendezi benne saját magát, mégsem szerzői film ez, egy 1939-ben kiadott novella, valamint egy ’47-es film újragondolása.

Viszont minden pillanatában mai a történet. A háttérben éppen összeomlóban a Guttenberg-galaxis egyik fontos rendszere, a nyomtatott sajtó – a neves és híres képes magazin, a Life éppen utolsó nyomtatott számának kiadására készül. A lapnál dolgozik immár 16 éve Walter (Stiller), a fotónegatív-osztály vezetője, aki egy nap fotósorozatot kap a híres fotóstól, Seantól (Sean Penn), aminek helyet kell adni az utolsó lapszámban, ráadásul a 25-ös képet a címlapra is szánják. A 25-ös kép azonban nincs sehol, Walter Mitty életében először, úgy tűnik, elvesztett egy fontos képet. Walter negyvenes, magányos fickó, az ún. “kisember”, aki fantáziavilágában él. A munkahelyi hibája, valamint az, hogy Cheryl, a könyvelésről, a távolról imádott Nő szóba áll vele, arra készteti, hogy kilépjen biztonságos fantáziavilágából és végre a valóságban is elkezdjen élni.

A film először a gumiarcú Jim Carrey-vel készült volna el, de ez a projekt kútba esett, így lett ez, ami: egy izgalmas, szívet melengető történet, mely szép példát ad minden kissé gyáva, elkényelmesedett, ellustult, reményét vesztett kisembernek, hogy az élet élve az igazi. Merjünk hát belevágni, még akkor is, ha néha karcol. Egy ügyesen, okosan szerkesztett, csodásan fényképezett (Stuart Dryburgh), sajátos humorú road-movie, kedves és vicces jelenetekkel, Grönlandon, Izlandon, Afganisztánon és a Himaláján keresztül az optimista, happy, de egyáltalán nem ragadós, csöpögős endig. Érdemes rákattintani.