Minden bizonnyal ez a minisorozat sem készülhetett volna el, ha nem arat akkorát annak idején a Narcos. Ha más nem, hát az alkotói cuppantak rá a siker ízére, mint Amerika a kokainra, ugyanis Doug Miro és Carlo Bernard, nem törődve a dolog súlyával, ismét a hetvenes-nyolcvanas évek sokmilliárd dolláros forgalmat hozó, kolumbiai kokainbizniszébe turkáltak bele új kreálmányukban. Ahogyan a Narcos témája, főszereplője, Pablo Escobar is valóságos személy volt, úgy ez a bizonyos Griselda Blanco is az volt, ráadásul mindketten ugyanabban a bizniszben utaztak. Ehhez aztán vegyük még hozzá azt is, amit mind a hat rész elején inzertben tudtunkra adnak, miszerint és Pablo Escobar szerint “mindössze egyetlen férfi volt, akitől féltem -mondja Escobar-, de az is nő volt.”

Azonban ahhoz képest, hogy szegény Pablo barátunk paranoiás, nárcisztikus pszichopata személyisége milyen szépen, cizelláltan bomlik ki és szét a narcosban, a Griselda már közel sem mutat címszereplőjéről ilyen mélységű és komlexitású személyiségképet. Részben azért nem, mert a címszerepet alakító Sofía Vergara színészi képességei nem elegendők ehhez, de azért sem, mert az alkotók ezúttal nem is biztosítottak elegendő időt és teret ehhez. Mindösszesen hat darab pillanatfelvételt látunk egy hosszú és elég komoly ívet húzó személyiségfejlődésből, de a miértekre és hogyanokra nem kapunk választ. Tényszerűen megtudunk dolgokat Griseldáról, de hogyan lett a férjét meggyilkoló, összetört lelkű anyából, hajdani prostituáltból a meggyilkolására küldött bérgyilkos szeretője, majd felesége, hogy valójában hogyan tekerte ujja köré a komplett miami-i drogmaffiát, majd hatalma csúcsán hogyan és miért vált őmaga is az egyik legveszélyesebb akkori drog, a crack rabjává (amiről aztán eléggé hihetetlen módon egyik pillanatról a másikra le is szokott…), azt már nem kötik az orrunkra. Mindenközben SofíaVergara általában hiperventillálva piheg bele tágra nyílt szemmel, infarktusközeli állapotban a kamerába. Olykor meg kiabál. De ennyi. Az -nekem legalábbis- nem jön le, hogy miért is volt ez a nő annyira veszélyes, hogy még Pablo barátunk is rettegett tőle, főleg, hogy aztán az egész történetben szóba sem kerül. Jó, elmondják, hogy ez a nő veszélyes, de nekem, a nézőnek ezt át is kellene éreznem – ez pedig nem történik meg. Érdekes módon, a mellékszereplők sokkal-sokkal érdekesebbek, bár őket meg már ismerjük máshonnan – nem feltétlenül személy szerint, csak a karaktereiket. Profi a korszak megidézése is, de ezt is láttuk már. Olyan ez a sorozat, minden egyes jelenetében, kockájában, mintha a Narcosból lenne kivágva és összeragasztva. Azonban egyértelmű, hogy ha netán tényleg így lenne, akkor nem véletlenül lett ez a szál kivágva… Az egész csupán tautológia.