A hatvanas évek egyik ikonikus dokumentum/esszé/regényéről, a Kandírozott mandarinzselészínű áramvonalról ismert Tom Wolfe szintén zsurnalisztikai ihletésű regényét alkalmazta tévére az egyebek mellett a remek Hatalmas kis hazugságok című szériát is jegyző David E. Kelly, elég rendesen modernizálva azt. A Talpig férfi cselekménye több szálon fut: egy nagymenő, atlantai vállalkozót (Jeff Daniels brilliáns alakítása, érdemes eredeti nyelven hallgatni ízes, éneklő déli akcentusát) szorongat bankja, röpke milliárd dolláros kintlevőségei miatt, közben (afroamerikai) jogi tanácsadója egy (afroamerikai) büntetlen előéletű polgár által vitatott körülmények között elkövetett hivatalos személy elleni erőszak ügyében harcol, számára szakmailag és politikailag is idegen pályán, mindeközben az elébb említett bank görcsösen igyekvő alkalmazottját személyes bosszú is hajtja az elébb említett nagymenő vállalkozóval szemben.

Jól látják a hölgyek, valóban arról szól a sorozat, hogy “ez van, ha mindent péniszből akarsz megoldani”. Mindezt fejelik a közmondásosan farokközpontú, déli mentalitás, a feltörekvő, iskolázott feketék frusztrációi és más körülmények, mint cselekményszervező elemek, egy alapvetően jó ritmusú, valós, adekvát problémákat felvető, izgalmas, ám eközben szórakoztatni is képes, igen bizarr, morbid végkifejletet arcunka vágó hatrészes kis sorozatban. Alapvetően egyetértek az imént idézett WMN-es kritikus hölggyel, bár én kevésbé vagyok finnyás: nem gondolom, hogy mindig, minden esetben le kell ásni az alapokig, ha egy adott történetben társadalmi vagy más problémák merülnek fel, főleg, ha erre az adott műfaj sem éppen a legmegfelelőbb. Úgy érzem, e sorozat alkotói megtalálták az egyensúlyt a szórakoztató történetmesélés és az elgondolkodtató problémafelvetés között. Még a mostanában jobbról sokat sulykolt afroamerikai túlreprezentációs vádak sem állnak meg ez esetben, tekintve, hogy a 2024-es adatok szerint Atlantában több afroamerikai származású amerikai állampolgár él, mint fehér. (47,55% vs 40,75%). A történet szereplői és eseményei természetesen fiktívek, kitaláltak, de a valósággal való bárminemű hasonlóság csak a képzelet szüleménye, ugyebár. Én bírtam ezt. Elvileg vége van, bár az utolsó kockán…