Néhány roma fiatal létrehozott egy színházi előadást, melyben elmondják saját történetüket, melyek által szembesítik a nézőt saját, romákról, a mélyszegénységről alkotott előítéleteivel, azzal, hogy mit gondol a romákról, hogy mit gondolnak a romák róluk, rólunk, nem romákról, “fehérekről”, magyarokról és hogy mit gondolnak magukról, romákról. Őszinte, kőkemény előadás született, nem véletlenül jutottak el vele Európa jelentő színházi fesztiváljaira, neves színházaiba. Néhányan közülük, például Farkas Franciska vagy Pápai Rómeó komoly színpadi, filmes, illetve tévés karriert is épített azóta. Császi Ádám ezt az eseménysorozatot képezte filmmé Háromezer számozott darab címmel.

A cím egy berlini színház színpadán felépített, eredeti, mai cigánysori putri elemeinek a számát jelenti: a díszletmunkások háromezer számozott darabra bontották szét, majd rakták össze a színpadon egy mélyszegénységben élő roma család életterét. Háromezer számozott darab, nekünk limlom, nekik az élet. Sajnálsz? Akkor te jó ember vagy. – mondja kegyetlen szenvtelenséggel többször az arcunkba a film egyik szereplője. Máskor mást mondanak, de az sem esik jól. Semmi nem fordul jóra és semminek nincs vége. Ez is egy jellemző, inzerten is felkiáltó mondat, mely egyben a film üzenete is. Kényelmetlen szembesülni a valósággal, és valóban csak sajnálkozni tudunk és akkor jó emberek vagyunk, ugyebár, de ez sem jó érzés. Roma akartam lenni, és az lettem. Valóra vált az álmom. – mondja komor arccal Rómeó. A filmbeli “fehér” filmrendező alapvetően jó szándékkal próbálja dramatizálni a fiatal, nehéz sorsú romák által elmesélt történeteket, de azokon nincs mit dramatizálni, önmagukban drámai a valóság. Császi bemutatkozó játékfilmjében, a Viharsarokban sem félt a megosztó, nehéz témáktól, ott egy vidéki tanyán élő, meleg ex-focista pár (sic!) történetét mesélte el balladai szikársággal, most pedig a romák… Riszpekt.