Az Oscar-díjas Elveszett jelentés, a nem kisebb elismerésre méltó Lopom a sztárom vagy Made in Hollywood előtt készítette Sofia Coppola ezt az Öngyilkos szüzekre magyarított című filmet. Ez a hölgy rendezői bemutatkozása, melynek kapcsán alig mondhatok mást, minthogy olyan tehetséges, mint a napsugárzás. Rendben van, apu mellett nő fel, gyakorlatilag filmforgatásokon, melyekben Francis Ford Coppola eléggé otthon van. Gyerekkorától kezdve színészkedik is. Apu nyilván segített neki első filmhez jutni. De hány gyerek születik sztárszülőktől, burokban, és mégsem lesz belőlük senki? A sikeresebbek is legtöbbször bulvárlapokban szerepelnek csupán valamilyen balhé okán, de egészen ritka az olyan, hogy valaki közülük ilyen felnőtt, érzékeny, összeszedett, érett, lírai alkotással nyissa rendezői pályáját, mint ez a film. Mára egyértelmű, hogy nincs nála pontosabban, hitelesebben és megkapóbban fogalmazó rendező, ha tinédzserlányok lelkivilágáról kell mesélni.

Ez a történet amúgy amellett, hogy végtelenül finom, biztos stílusérzékről tanúbizonyságot tévő, átgondolt dolgozat, egy igen felkavaró témát dolgoz fel. Egy mélyen bigott vallásosságban élő anya és hozzá egy magának való, nem túl erős akaratú matektanár apa öt csodálatos szépségű szőke lányt nevel. Hogy miért lesz a történet végére mind az öt lány öngyilkos, arra egzakt válasz nincs, nem is lehet. Sofia viszont annyira érzékenyen tudja ábrázolni azokat a leheletnyi kis nüanszokat, lelki rezdüléseket, melyek ezeket a lányokat, valamint az őket körülvevő környezetet és az őket távolról csodáló, korukbeli fiúkat jellemzi, hogy annál pontosabb fogalmazás már okoskodó belemagyarázás lenne. Fájdalmasan szép, egyszerre megkapó és felkavaró élmény a film.