Egy újabb Harlan Coben-adaptáció… Már kezdek egy kicsit belefáradni, és még nincs vége. 😀 Ez az argentin krimisorozat –Bűnösnek nyilvánítva– amúgy, néhány meglehetősen furcsa dramaturgiai sutaságtól (pl. az elején Emma és Leo egymásba fordulása…) eltekintve, a jobbak közé tartozik, elsősorban a fantasztikus környezetnek, a sajátos couleur locale-nak köszönhetően. A színészek viszont elég gyengék. Fordulat fordulat hátán, ahogy megszoktuk – ennyi Coben-történet után ezekben inkább már az az izgalmas, ahogy katalogizáljuk a szerző jellegzetes motívumait: ez megvan, az most nincs. Pl. megint természetközeli gyerektábor, mint Az erdőnél, megint kütyü (itt most a tinédzserek titkos chatszobái, vö: az ehhez kéest több osztállyal feljebb játszó Kamaszokkal), stb. Coben életműve eklatáns példa az ipari regényírás hatékony motívumgazdálkodására. 😀