Magában, az alapsztoriban lenne fantázia, valószínűleg lehetne belőle jó filmet is csinálni. 1989 előtt egy sor korabeli baráti ország, többségükben a harmadik világból küldött magyar egyetemekre diákokat és valóban igen izgalmas kérdés, hogy volt-e, s ha volt, hogyan alakult egy másik kultúrából érkező diák kapcsolata a magyar diákokkal. Volt-e köztük esetleg szerelmi kapcsolat, netán komolyabb affér? Nyilván jöttek a mi mosolygó barakkunkba szigorúbb diktatúrákból is diákok, akiket nyilván figyelt saját országuk titkosszolgálata, nyilván voltak rázós esetek is – rengeteg téma. Ebből a szempontból reveláns Szűcs Dóra második játékfilmjének alapötlete is, melyben egy fiata, vietnami lány érkezik a mai Budapestre, hogy megkeresse magyar egyetemen tanult nagymamájának hajdani, magyar szerelmét. Az almafa virága azonban nem jó film. Már az első jelenetben szinte bunkóval üti arcul a nézőt a bután puffanó, közhelyes és sekélyes párbeszéd a két főszereplő között, és sajnos ez a továbbiakban mindvégig kísért. Nincsenek karakterek az amúgy is ügyetlenül megírt történetben, csak ad hoc figurák jönnek-mennek – értelemszerűen nem beszélhetünk bármiféle jellemfejlődésről sem, de említésre méltó színészi teljesítményekről sem. Ügyetlenül egymásra pakolt, lelkes amatőrmódra megrendezett jelenetek. Jószándékú, de parttalan igyekezet, hogy szülessen egy szép, romantikus történet, de ez nem történik meg, vagy ha mégis, akkor igen alacsony színvonalon. A hírek szerint félmilliárdnyi magyar adófizetői forintért….