Miután Brad Ingelsby igen szépen, igényesen megoldatta Kate Winslettel az Easttowni rejtélyeket, most Mark Ruffalót állítja csatasorba A megbízás című -újfent hét epizódnyi- történetben, melyben egy ötvenes, már messze nem acélos fizikumú FBI ügynök kapja a “címszereplőt”: ki kell derítenie, kik fosztogatják Pittsburgh külvárosában a helyi motorosbanda által üzemeltetett drogtanyákat? A téma így első hallásra talán nem tűnik túl extrának, legfeljebb egy tucat akciókrimi néz ki belőle, nem több. Ingelsby viszont a fent említett négy évvel korábbi, hasonló formátumú dolgozatával már bizonyította, hogy képes új szemléletet és minőséget hozni egy meglehetősen túlgondolkozott, túljátszott műfajba.

Ezúttal sem adja alább. Marad az erős morális tartalom és a társadalomkritikus szemlélet. A történet szereplői az állandó költésgvetési szigorítások között munkájukat végezni kénytelen bűnüldöző “szakmunkások”, egymással bonyolult kapcsolati hálóban élő csonka családokban, árván vagy yszüleik által elhagyottan, ad hoc nevelkedő gyerekek és majdnem felnőttek, kétkezi munkások, akik ott keresik meg a megélhetéshez szükséges mellékest, ahol azt találják. A bűnözés, mint egyedüli pénzkereseti forrás a hajdan virágzó, mára lepusztult ipari nagyváros peremén. Persze, a történetben vannak akciók, lövöldözések, verekedések, hiszen ezek műfaji kellékek, azonban vannak húsvér emberek is, saját sorsokkal, élettörténetekkel és élethelyzetekkel. Sokan közülük életük egy kritikus pontján rossz döntést hoznak, mert csak így tudják biztosítottnak tudni jövőjüket, vagy ha a sajátjukat nem is, de hozzátartozóikét mindenképpen. Simán el lehetne ítélni valamiért szinte minden szereplőjét a történetnek, viszont Ingelsby elegánsan fellebbenti a fátylat a dolgok, a bűnök hátteréről, a szereplők tetteinek igen bonyolult motivációiról és így egy szimpla piffpuff kriminél lényegesen komplexebb, részletgazdagabb, de ami a legszebb, emberibb képet kapunk. “Csodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán – s megérted!” – írta anno Kosztolányi, akit biztosan nem olvasott Ingelsby, de valahogyan mégis ugyanerre a következtetésre jut.

Ne higgyjük azonban, hogy ez A megbízás egy száraz, didaktikus tanmese, vagy életről is lehozó, lelombozó szociográfia, mert az elejétől a végéig egyre feszültebb, székbe tapasztóbb dráma, de egy izgalmas akciókrimi is. Ruffalo természetesen remek, de mellette látunk több nagyon erős alakítást is. Tom Pelphrey gyűlölettől és aggodalomtól izzó tekintete, Emilia Jones törékeny, de mégis sziklakemény ereje, belső tartása vagy a kis árva Sam (Ben Lewis Doherty) angyali szelídsége emlékezetes marad, a többi remek karakter mellett is. A történet lezárt, kerek egész, egyelőre nincs hír második évadról, de ha mégis lesz, az egy teljesen új történet lesz.