Sokkal jobb lett a Tőrbe ejtve-sorozat harmadik része, mint a meglehetősen beposhadt második, Az üveghagyma, viszont annyira nem, mint az első, frissességével, lendületével és humorával egyaránt igen erős Tőrbe ejtve. Azt mondanám, hogy Benoit Blanc harmadik nyilvánosságra került esete, az Ébred fel halott ember olyan másodlagos frissességű áru. Olyan, amit az élelmiszeráruházak olyan kis piros címkével ellátva tesznek félreeső polcokra, még bőven fogyasztható, tán még íze is van, de már kicsit plötty, kicsit ergya, fonnyadt, löttyedt valami.

A recept ugyanaz, rejtélyes bűnügy misztikus felhangokkal, amit a piperkőc detektív Blanc -mondjuk egy bármi okból bekokózott Agatha Christie modorában- több, egymásnak homlokegyenest ellentétes irányba forduló cselekményfordulat után szépen megold. Egy kérdés motiválja az egész cuccot, hogy Ki a bűnös? A szóba jöhet tettesek mind a helyszínen vannak, ezúttal egy templom hívő közösségében. Természetesen, erős a szereposztás újfent, Daniel Craig rutinból hozza Blanc detektívet, és az elején simán rá is bökünk, hogy tuti Glenn Close lesz a végén a gyilkos, mert túl neves ahhoz, mint amilyen jelentéktelen szerepben tűnik fel az első jelenetekben. De hát akkor mit kezdjünk Jeremy Rennerrel, Mila Kunisszal, Andrew Scottal, akik szintén nagy nevek, hovatovább, kurrensebbek is, mint Close néni… Josh Brolin… Teszi is mindenki a dolgát, azonban valahogy mégis fáradtabb hatást kelt ez a történet, vagy inkább túl olyan, mint az első. De hát az első már megvolt, így ez csak utánérzés marad az után. De azért elment ez is, némi bejglivel – de a lelkesedés jóbval lanyhább.