Tag Archives: 6/10

Na, ez a film például iskolapélda arra, hogy mennyire nem kellenek dollármilliárdok ahhoz, hogy az ember díjat nyerjen, elismerést arasson és talán egy viszonylag szűk, néhány milliós közönség a nevét is megismerje. Shane Carruth hetes ezer dollárból (napi árfolyamon, olyan … → olvasásának folytatása

Ricky Gervais tulajdonképpeni első egész estés játékfilmjében (a magyarítás erős túlzás, szokás szerint), kb. A hazugság feltalálásában kissé megúszósan ugyan, de alapvetően sikerrel transzformálta Woody Allen neurotikus, slemil kisemberét, némi Monthy Pythonos behatással a saját, a kitűnő Office és Extras … → olvasásának folytatása

A Háború a háborúról tulajdonképpen egy egybevágott minisorozat, annak minden szokásos ismérvével, a relatíve kevés külsővel, ami van, az is imitált vagy valódi korabeli híradórészlet. Sok párbeszéd, igen intenzív színészi jelenlétekkel. Nem véletlenül a HBO gyártásában készült ez a monstre … → olvasásának folytatása

De Sade márki valószínűleg ugyanúgy nyalogatná ujjait, mint Guillaume Apollinaire, miután összeszámolta mind a tizennégyezer vesszőjét, ha látták volna Takashi Miike Ichi, The Killer című őrületét, hiszen abban minden benne van, mi a nagy elődök szerint szép, kívánatos, izgató és … → olvasásának folytatása

Apatörténetek után anyatörténetet mesélnek el a díjhalmozó belga Dardenne-fivérek. Az alapszituáció most is drámai, mint a korábbi remekeknél, A gyermeknél és A fiúnál, a feldolgozás szintén dokumentarista, a végkicsengés pedig még mindig visszhangzik… Pazarlás, állítják egyes külföldi kritikai hangok a … → olvasásának folytatása

Hát, valahogy így nézne ki, ha Tarr Béla rendezné a St.Galleni kalandot… Bár, a mi megközelíthetetlen mesterünk nyilván irtózna az olyan brutális, explicit ábrázolásától a pőre erőszaknak, mint amivel a Valhalla Risingben él Nicolas Winding Refn. Közismert, hogy nyugaton portyázó … → olvasásának folytatása

A közép- és dél-amerikai indián kultúrák meglehetősen alulreprezentáltak Hollywoodban, bár az igazat megvallva, északi testvéreik is sokáig csupán a nagybetűs gonosz, enyhébb megfogalmazásban a pofozógép, vagy a szánnivaló részeges nyomoronc szerepére kényszerültek. Na ja, sokáig a halott indián volt a … → olvasásának folytatása

Vannak ám intelligens, művelt, sőt kifejezetten előzékeny és kedves biztonsági őrök is. Az egyik kalapácsosbank-fiókban is van ilyen, ahova néha betérek, de az igazi kedvencem (nem reklám!) a Szépművészeti Múzeumban teljesíti szolgálatát. A minap zárt be egy pazar tárlat, melyen … → olvasásának folytatása

Rupert Wyatt két éves börtönfilmje valamilyen okból hanyagolt terjesztői szinten hazánkban. Kár érte, mert ennél sok, lényegesen gyengébben muzsikáló filmmel rugdalják lejjebb a fogyasztói ingerküszöböt, annyi esélyt, mint azok, a Menekülők (The Escapist) is megérne. Klasszikus börtönfilm amúgy a Menekülők, … → olvasásának folytatása

Sokáig futott kisebb-nagyobb budapesti mozikban Wim Wenders és Ry Cooder közös projektje, a Buena Vista Social Club, amely (újból) világhírhez segített egy egész műfajt, a (különböző stílusokból álló) kubai zenét, ezen felül pedig az egész kubai kultúrát, tehát magát, Kubát. … → olvasásának folytatása