Tag Archives: 9/10

A dél-koreai Bong Joon-ho A halál jele című filmje olyan klasszikus és tipikus krimi, amelynek minden egyes másodpercében valami olyasmit látunk, ami soha nem fordulhatna elő egy hagyományos, tipikus krimiben. Ennek oka részben nyilván az, hogy alapvetően megtörtént események alapján … → olvasásának folytatása

Szóval, úgy gondolom, hogy az igazán nagy színész nem az, aki széles gesztusokkal, szemöldökét ráncigálva, grimaszolva, hátán fekve szaladgálva, hűdenagyátéléssel ordítja szemünk közé azt, amit a dialógírók a szájába adtak. Még az sem feltétlenül nagy színész, aki egy az egyben … → olvasásának folytatása

Részben bizonyított, részben viszont meglepett Martin Scorsese legutóbbi, Viharsziget című thillere. A film újfent bizonyította, amit néhányan 🙂 már régóta tudunk: Leonardo Di Caprio bizony jó színész. Ami viszont meglepett, az az, hogy Scorsese még mindig tud jó filmet csinálni… … → olvasásának folytatása

Gothár Péter ’96-os, a filmszemlén, amúgy Lola T-Fordosan, mindent vivő filmjében, a Haggyállógva Vászkában Vászka, a városi rabló egy koszlott szentpétervári (vagy már leningrádi?) lakás ablakán, másnaposan kinézve egy koporsót cipelő menetet lát, mely a szokástól eltérően, éktelen ricsajjal vonul … → olvasásának folytatása

Néhányan talán meghökkentek, milyen film az, ami elvihette a biztos befutónak tartott Fehér szalag elől az idei, 2010-es legjobb nem angol-nyelvű filmnek járó Oscart. Nos, ilyen. Egy évtizedeket átölelő, szövevényes cselekményű, érzelmes, néhol vicces, mégis felkavaró erejű, tipikusan dél-amerikai történet.  … → olvasásának folytatása

A dél-franciaországi Lourdes az egyik leglátogatottabb katolikus zarándokhely. Hívők és betegek milliói érkeznek ide évről évre, csodás gyógyulásért imádkozni, abban a reményben, hogy innen már egészségesen térhetnek haza. Az osztrák Jessica Hausner kerekesszékben élő főhősnője csupán kirándulni szeretne és néhány … → olvasásának folytatása

Mindenkinek minden útja egyetlen, méghozzá ugyanolyan lépéssel kezdődik – az ismert távol-keleti bölcsesség e variációja lehetne ennek a francia filmnek a mottója, egyben tanulsága is. A filmben négy kisbaba fejlődését követhetjük nyomon a születéstől az első szülinapig, a világ négy … → olvasásának folytatása

Douglas Adams ominózus meghatározásán kívül talán Thomas McCarthy Az állomásfőnök című filmjében találhatjuk meg a választ az örök kérdésre: Mi az élet értelme? Ott van a végén a válasz, az egész film pedig a kérdés feltevése. Egy törpe örököl valahol … → olvasásának folytatása

A török Semih Kaplanoglu Berlinben Arany Medvével díjazott filmjében befejezi azt a Tojás, tej méz címmel illetett trilógiát, melyben különböző életkorban, életfázisban megmutatott alteregóján keresztül önmagának egyfajta költői analízisét végzi. A befejező részben a gyermekkorba ás vissza.   Tojás, tej, … → olvasásának folytatása

Ma már talán kissé idejétmúltnak tűnhetnek a lassú ritmusú, gyakorlatilag történet nélküli, kizárólag hangulatokra, képekre és gondolatfoszlányokra épülő filmek. De az is lehet, hogy ma már csak kevesebb időnk van végiggondolni, kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk VALÓJÁBAN… Ködben … → olvasásának folytatása