Az állomásfőnök (The Station Agent, 2003)

Douglas Adams ominózus meghatározásán kívül talán Thomas McCarthy Az állomásfőnök című filmjében találhatjuk meg a választ az örök kérdésre: Mi az élet értelme? Ott van a végén a válasz, az egész film pedig a kérdés feltevése.

Egy törpe örököl valahol Új-Fundland zeg-zugában egy használaton kívüli vasútállomást, s mivel életében eddig is vasutakkal, igaz, modellvasutakkal foglalkozott, számára akár a mennyország is eljöhet, ő a helyén van. Igazi vasút, állomás, sorompók, szemafor. Hősünk azonban magának való, szűkszavú, vagyis inkább kifejezetten szótlan, mogorva figura, így túl nagy boldogságot rajta nem látunk, csak a tényekből gondolhatjuk azt, amit. Szomszédja, egy életvidám kubai srác egy igazi üvegtigris-büfét üzemeltet, míg apja betegeskedik, na ő nincs a helyén: konkrétan halálra unja magát. Egy furcsa nő kétszer egymás után üti el az úton törpe hősünket, mégis ő az, akinek először sikerül feltörni a törpe hallgatását. Két tipikus vidéki tahó persze gyökér módon szól be. A könyvtáros lány pedig csak egy levélre vár, hogy kinyílhasson. Törpe hősünk néha felkerekedik, és a sínek között sétálgat, s ha jön a vonat, jól megnézi. Mit keresnek ezek a teljesen eltérő korú, beállítottságú emberek az isten háta mögötti kisvárosban, és megtalálják-e ott életük értelmét?

A filmnek nincs igazán a szó szoros értelmében vett története, életképek, szituációk szövete csupán, a szereplőkkel mégis komoly dolgok történnek, határozott jellem- és személyiségfejlődésen mennek át, sőt a végére megtalálják a “helyi Nirvánát” is. A film méltán aratott nagy sikert a legjelentősebb független-filmes seregszemlén, a Sundance-on, hiszen kevés eszközzel, kevés szereplővel, de eredeti, okos látásmódjával, finom hangulataival és humorával tényleg egy tipikus független feelgood mozi. Nem műfaji film, de nem is fennhéjázó, pökhendi “művészet”, hanem egy egyenes, tiszta, meleg és emberi hangú filmalkotás teljességgel hétköznapi emberekről, hogy mit tudnak kezdeni helyzetükkel, életükkel, sorsukkal. Imádtam és elnéztem volna még kétszer ennyi ideig is. Olyan “cseh új hullámos” mellékízei vannak… Asanisimasa: 9/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Az állomásfőnök (The Station Agent, 2003) bejegyzéshez

  1. MártonFull szerint:

    Én már láttam, és nekem tetszett, habár 9-et nem adnék, rá de egyedi az biztos, inkább 8, vagy még inkább 7, számomra egyszer nézős volt, annyiban jó volt, hogy olyan kettős érzelmeket keltett, amellett hogy szomorú volt, közben a főszereplő pozitív hozzáállása miatt pedig kifejezetten jó érzések keringtek bennem amolyan plusz önbizalmat adott. Tehát mindenkinek ajánlom megnézésre elsősorban olyanoknak akiknek nincs sok önbizalmuk, mert sokat segít 🙂
    És a szereplők jellemei is igen egyediek, mindd különböző karakter, érdekesek 🙂
    Egyszóval aki teheti ha többször nem is e egyszer nézze meg 🙂

  2. Visszajelzés: Win Win (2011) | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Spotlight: Egy nyomozás részletei (Spotlight, 2015) | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Saját szoba – Az állomásfőnök (The Station Agent, 2003) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.