Tag Archives: 9/10

Annak idején erős felzúdulást keltett honi erkölcscsőszök és hivatásos gyermeklélek-féltők körében egy japán rajzfilmsorozat, a Dragonballz. A magyar képernyőkön addig soha nem látott vizuális effektekről, az olykor alapvetően gyermekeknek szánt filmekben eleddig nem látott hangsúlyos erőszak ábrázolás hangos riadalmat keltett, … → olvasásának folytatása

1992-ben került a mozikba először Ron Fricke nagyszabású filmje, a Világok arca: Baraka, ez a most bemutatott verzió gyakorlatilag teljesen ugyanaz a film, ám digitálisan felújított képpel és Dolby Surround hangzással. Sokan láttuk ezt a filmet annak idején, többen többször … → olvasásának folytatása

Abban a szép, új világban már régóta nyilvánvaló, hogy ez a szép, új világ leegyszerűsítve nem más, mint egy verseny. Egy egyszerű futóverseny, ahol a gyorsabb, az erősebb győz, aki pedig gyengébb és lassabban mozog, az lemarad. A szájtáti tömeg … → olvasásának folytatása

Én úgy vagyok ezzel a Tarantinóval, hogy nem is tudom, hogy vagyok vele. Az nyilvánvaló, hogy zseni, de hogy mi a célja filmjeivel, azt nem tudom. De nyilván ez is a zseni sajátja, hogy halandó közemberek értetlenül figyeljék tevékenységét, és … → olvasásának folytatása

Nemrégiben a napilapok a színes hírek között tudósítottak egy magyar fiatalemberről, aki éppen egy iszonyú magas hegycsúcsot készült meghódítani több társával valahol a Himalájában, amikor észrevették, egy korábbi csúcshódító siklóernyővel szándékozott a visszautat megtenni, ám szerencsétlenül egy szakadékba zuhant. Szorult … → olvasásának folytatása

Hadd kezdjem a szokásos címmagyarítással kapcsolatos kekeckedésemmel. Ez alkalommal ugyan nem az a bajom, hogy az így-úgy sikerült, ám mindenképpen tisztességes eredeti cím helyett valami elképesztően idióta magyart sikerült találni, mert a Hideghegy még akár jó is lehetne. A bajom … → olvasásának folytatása

Mike Leigh angol filmrendezőt körülbelül tíz éve tartják – teljes joggal – Anglia filmes lelkiismeretének. Az 1992-ben zajos sikert arató debütálása óta (Mezítelenül) szinte kizárólag a jelenkori angol munkásosztály mindennapjaiból meríti filmjei témáját, állandó “hősei” az áruházi pénztárosok, autószerelők, vagy … → olvasásának folytatása

1830-at írunk. Egy hatalmas termetű alak vágtat végig Párizs egyik bűzös, mocskos sikátorán. Ahogy átvág az óbégató tömegen, emberek pattannak le izmos testéről, hollófekete varkocsa ében kígyóként tekereg utána, dúlt tekintetét csak veszedelmesebbé teszi a halántékára tetovált zöld gyík. Befordul … → olvasásának folytatása

Latin-Amerika divat van. Jóféle divat ez, hiszen ez a Mexikótól a déli sarkkörig terjedő földrész mind kultúrájában, mind természeti szépségeiben igen sokszínű és gazdag, sokunk számára mégis meglehetősen ismeretlen vidék. Persze kevesen beszélünk spanyolul, és akkor még nem szóltunk a … → olvasásának folytatása

1968-69 minden bizonnyal a XX.század igen fontos évszámai. Forradalmat sejtető diáklázadások szerte a világon, a prágai tavasz, a virág gyermekei szép, boldog jövőt hallucinálnak, a rock félistenei még nem mártírok, üdítő pezsgés, reménykeltő forrongás mindenütt. 1969-ben indult egy fiatal, pocakosodásra … → olvasásának folytatása