Tag Archives: 9/10

Én úgy vagyok ezzel a Tarantinóval, hogy nem is tudom, hogy vagyok vele. Az nyilvánvaló, hogy zseni, de hogy mi a célja filmjeivel, azt nem tudom. De nyilván ez is a zseni sajátja, hogy halandó közemberek értetlenül figyeljék tevékenységét, és … → olvasásának folytatása

Nemrégiben a napilapok a színes hírek között tudósítottak egy magyar fiatalemberről, aki éppen egy iszonyú magas hegycsúcsot készült meghódítani több társával valahol a Himalájában, amikor észrevették, egy korábbi csúcshódító siklóernyővel szándékozott a visszautat megtenni, ám szerencsétlenül egy szakadékba zuhant. Szorult … → olvasásának folytatása

Hadd kezdjem a szokásos címmagyarítással kapcsolatos kekeckedésemmel. Ez alkalommal ugyan nem az a bajom, hogy az így-úgy sikerült, ám mindenképpen tisztességes eredeti cím helyett valami elképesztően idióta magyart sikerült találni, mert a Hideghegy még akár jó is lehetne. A bajom … → olvasásának folytatása

Mike Leigh angol filmrendezőt körülbelül tíz éve tartják – teljes joggal – Anglia filmes lelkiismeretének. Az 1992-ben zajos sikert arató debütálása óta (Mezítelenül) szinte kizárólag a jelenkori angol munkásosztály mindennapjaiból meríti filmjei témáját, állandó “hősei” az áruházi pénztárosok, autószerelők, vagy … → olvasásának folytatása

1830-at írunk. Egy hatalmas termetű alak vágtat végig Párizs egyik bűzös, mocskos sikátorán. Ahogy átvág az óbégató tömegen, emberek pattannak le izmos testéről, hollófekete varkocsa ében kígyóként tekereg utána, dúlt tekintetét csak veszedelmesebbé teszi a halántékára tetovált zöld gyík. Befordul … → olvasásának folytatása

Latin-Amerika divat van. Jóféle divat ez, hiszen ez a Mexikótól a déli sarkkörig terjedő földrész mind kultúrájában, mind természeti szépségeiben igen sokszínű és gazdag, sokunk számára mégis meglehetősen ismeretlen vidék. Persze kevesen beszélünk spanyolul, és akkor még nem szóltunk a … → olvasásának folytatása

1968-69 minden bizonnyal a XX.század igen fontos évszámai. Forradalmat sejtető diáklázadások szerte a világon, a prágai tavasz, a virág gyermekei szép, boldog jövőt hallucinálnak, a rock félistenei még nem mártírok, üdítő pezsgés, reménykeltő forrongás mindenütt. 1969-ben indult egy fiatal, pocakosodásra … → olvasásának folytatása

Amerika, Amerika, Amerika. Legtöbben még mindig csak a filmvászonról kapott ilyen-olyan élmények és a tengerentúlon járt ismerősök általában lelkendező beszámolóiból alkothatunk valamilyen képet erről a hatalmas országról. Felhőkarcolók, soksávos autósztrádák, fény, csillogás, elképesztő méretű bűnözés, cowboyok és indiánok, fekete narkónepperek … → olvasásának folytatása

Az ősközösségi társadalmakban az idióták eleve halálra ítéltettek, nem lévén erejük az őket körülvevő környezetet saját hasznukra formálni. Ma, a modern, civilizált társadalmakban az idióták nyugodtan, sőt BOLDOGAN élhetnek az őket óvó és gyámolító, “normális” emberek szociális érzékenységének köszönhetően. Viszont … → olvasásának folytatása