A császárok klubja (The Emperor’s Club, 2002)

A világ filmművészetében örök slágerek az iskola-filmek. Elsősorban persze az angolszász területeken, ahol nagyon elterjedtek az úgynevezett bentlakásos iskolák. Ezek az általában szigorúan egynemű iskolák a szinte szó szerint betartott és betartatott keresztény erkölcseikkel mély nyomokat hagynak az oda protekcióval, és/vagy a tetemes tandíj befizetésével bekerülő gyermekek serdülő lelkivilágában. Ezek a filmek jórészt fiúiskolákról szólnak, nyilván azért, mert a filmrendezők zöme ehhez a nemhez tartozik. Pedig emlékezzünk az Abigélre, milyen jó is volt az! Amiért kedvelt téma ez a filmkészítők között az az, hogy a szigorú szabályrendszerekkel működő, erősen hierarchizált, homogén minitársadalomként működő iskolákban jól modellezhetők az olyan általános viselkedésformák, mint az agresszió, a behódolás, az alá-, fölé- és mellérendelő viszonyok működése és kialakulása.

Minden bizonnyal komoly lelki megrázkódtatásokkal járhat egy ilyen ódon intézetbe való beiskolázás, amelyen a vicces egyennyakkendők és egyenöltönyök csak tovább sújthatják a nebulót. Ezek a megrázkódtatások drámaiak, tehát filmtémának is megteszik, az első megvívott harcok pedig mindenkinek emlékezetesek, a nézőkben is könnyen kapcsolódhatnak saját emlékeihez. Igen jó darabok, sőt remekművek is készültek e témából, néhány csak ízelítőül: a remekmű kategóriából alapmű a Ha…, Lindsay Anderson gyilkos szatírája, bár sokak számára inkább emlékezetes a Holt költők társasága. Amíg a Ha… éppen e hagyományos és zárt iskolarendszer hiányosságaira hívta fel döbbenetes erővel a figyelmet, addig a Holt költők társasága, és mondhatjuk, az ehhez hasonló filmek sora, inkább valamiféle nosztalgikus emlékezés, általában egy nagy tanáregyéniségre, és másodsorban az iskolaévekre, de mindig ex catedra fejünkbe döngölt tanulsággal.

Nem véletlenül szinte kizárólag nagy színészek jutalomjátéka ez, gondolhatunk Robin Wiliamsra vagy Anthony Hopkinsra. Ez alkalommal Kevin Kline kapott alkalmat ilyen jutalomjátékra, Michael Hoffman Császárok klubja című filmjében. A Koltai Lajos által gyönyörűen fotografált filmben Kline egy római császárság korával foglalkozó tanárt alakít, aki már több mint harminc éve, a köz teljes megelégedésére okítja a gazdag családok csemetéit, közmegelégedésre és eddig konfliktus nélkül. De belép az osztályába a helyi szenátor elkényeztetett fiacskája, aki vérében hordozza a pökhendi kivagyiságot. Egy tanulmányi versenyen aztán e diák kapcsán a tanár szembesül azzal, hogy a való élet már régen nem az ókori eszményeken nyugszik, s ez végső elhatározásra készteti.

Ismert tanár-diák konfliktus, a “ki tör be kit” problematika új feldolgozását láthatjuk ez alkalommal, dicséretesen életközeli nézőpontból, ám a végkifejletben mégis felemelő tanulsággal. A cinikus, aljas eszközök használatától sem visszariadó, politikus gengszter-apa fia által képviselt rothadt erkölcsiség, pontosabban az erkölcs teljes hiánya ütközik a tanár tiszta erkölcsével, illetve az ókori nemes eszmék iránti romantikus rajongásával. A konfliktus megoldása a film legnagyobb erénye, erről annyit árulnék csak el, hogy távolról sem szokványos megoldást láthatunk, s ez okból kifolyólag mindenki tartogasson magánál papír zsebkendőt. Kevin Kline többé-kevésbé élt az adódó lehetőséggel, talán idősnek nem tudott “megöregedni” eléggé, a morális válságot átélő tanárt viszont példásan hozta. A lázadó gennygóc Segdwick Bell szerepében egy új Leonardo di Capriot láthatunk, Emile Hirsch személyében. Mindent összevetve egy szép kiállítású, megható és elgondolkodtató, szép filmet láthatunk, elsősorban a gyengébb nemhez tartozó pedagógusjelöltek részére, de mindenkinek, akik szeretik a könnyzacskófakasztó filmeket. Ez például a színvonalasabbakból való.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) A császárok klubja (The Emperor’s Club, 2002) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  4. Aquarius szerint:

    Ezt írtad legutóbb: “Köszi amúgy a tippeket, jöhetnek még!” – Élek vele.

    Ezek az angol egyenruhák eszembe juttatták az egyik kedvenc filmemet:

    “Ne engedj el”

    Erről még nincs kritika. 🙂

    • efes szerint:

      De, megnéztem, az ehavi filmnaplóban lesz róla néhány sor – de nem fog tetszeni, mert engem annyira nem fogott meg. (A páromnak jobban tetszett.) Szép képek, szép szereplők, igényes film, és érdekes, igen durva disztópia – viszont engem zavart a kissé túlhúzott, szinte szentimentálisan érzelmes cselekmény, mely nálam elkente a felvetett problematika fontosságát.

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.